Simonka elköltözött

E rovatban már többször szóba került, hogy mi van akkor, ha költözik a kutyás család, okoz-e ez majd gondot, képes lesz-e a négylábú beilleszkedni az új környezetbe, elítélendő vagy éppen helyeselhető, ha a változó lakáskörülmények miatt inkább „leadják” kutyájukat a gazdik, semmint, hogy rosszabb viszonyok közé vigyék őket. A kérdésekre a Kutyapostás minden esetben azt válaszolta, hogy nem lehet olyan rossz lakáskörülmény, ami rosszabb lenne annál, minthogy el kelljen válnia a kutyának a családjától, ez sokkal tragikusabb számára annál, mintha mondjuk egy kertben tartott bernáthegyinek panelba kellene költöznie. Ezzel együtt a kutyatudós Kutyapostás is kicsit (nagyon) izgult, vajon az általa hirdetett okosság Simonka esetében is működik-e…

A költözködés napján, amikor hat markos legény szállta meg a házunkat, s kezdte kihordani a bútorokat, Simon egyre jobban kétségbeesett. Egészen biztos vagyok abban, hogy pontosan tudta: ez most nem egy egyszerű balatoni kiruccanás lesz, itt valami szokatlan történik, márpedig ami szokatlan, az rendszerint nem sok jót ígér… (Mintha csak tudná a német szállóigét: Selten kommt etwas Besseres nach, vagyis: soha nem jön jobb…)

A kétségbeesés igazán akkor uralkodott el rajta, amikor az első fordulóval magam is távoztam; mire visszatértünk a második kanyarra, a kertben feküdt, háttal a történéseknek; ha lett volna homok, bizonyára abba dugja a fejét… Elszégyelltem magam: hogyan fordulhatott elő, hogy egy pillanatig is azt higgye, elhagyjuk őt?! Ezért aztán a második kanyarral már Simon is jött; azt a boldogságot és azt a megkönnyebbülést, amikor kihoztam a pórázát, és a kocsi hátsó ülésére ráterítettem a Simonka-szállító plédet – nehéz lenne leírni.

Az új házba már valóságos örömmámorban rontott be, s miután a szokatlan környezetben is a megszokott tárgyakat, és főleg a saját családját találta, mintha csak olvasná a Kutyapostát, pontosan úgy viselkedett, ahogy leírtam. Szinte azonnal feltalálta magát, méterről méterre vette birtokba a kertet, és estére már betéve tudta az új lakcímét…

Ami egy kissé felkavarta a kedélyét, hogy a régi lakó ránk hagyta három macskáját is. Akik látván Simon érkezését, azonnal világgá szaladtak, hogy aztán estére kelve titokban visszajöjjenek, hogy a Kutyapostás – szégyenszemre – titkos macskaetetővé lényegüljön át. De ez majd egy másik történet leend…