Tegezés vagy magázás?

 És már mástól is hallottam ilyesmit. Tudom, hogy nem ezen múlik a tisztelet, de nekem mégis afféle bratyizásnak tűnik. A lányom amúgy csak 48 éves, divatosan öltözik, festeti a haját, számítógéppel dolgozik, autót vezet, tehát modern nő, na de hogy a 25 éves menye csak úgy Évinek szólítsa, mégiscsak furcsa. Ha legalább hozzátenné, hogy „néni”. Amikor ezt szóvá tettem a lányomnak, nevetve azt felelte: még csak az kéne, hogy lenénizzék! Mondta, hogy a munkahelyén is sok fiatal kolléganője van, ott fel sem merülhetne a magázás és a nénizés.

De a család más. Sokkal bensőségesebb lenne, ha a menye anyukának vagy anyának szólítaná őt, ez a családhoz tartozást jelentené. Hozzáteszem, a fiúunokám is keresztnéven szólítja felesége szüleit, pedig azok már jóval idősebbek, de állítólag Pesten így szokás… Mit gondol erről?

Üdvözlettel: Ilonka néni

Kedves Ilonka néni!
Mindnyájunknak vannak családi szokásai, hagyományai. Ezek között akadnak lényegtelenek, de vannak olyanok is, amiket illik komolyan vennie annak, aki bekerül a családba. Úgy gondolom, a megszólítás mikéntje nem tartozik a legfontosabb elvek közé. És hát bizony, változnak az idők. Az emberi kapcsolatok jóval fesztelenebbé váltak, ennek jó és rossz vonatkozásaival együtt. Az én szüleim még magázták a szüleiket. Mi magáztuk a nagyszüleinket, de a szüleinket már nem. A mi gyerekeink pedig már a nagyszülőket is tegezik, sőt a dédiket is… Ezért a fiatal új családtag éppen hogy úgy illeszkedik be a családba, ha ő is tegezi az anyósát-apósát. Persze még ma sem mindenki tesz így, de valóban terjed ez a szokás. Nem ezen múlik a tisztelet, lehet magázódva is veszekedni egymással.

Ami a megszólítást illeti, hát az is függ az anyós egyéniségétől. Könnyebben hívják anyunak vagy mamának azt az anyóst, aki már idősecske, esetleg többszörös nagymama, netán kötényt és ősz kontyot visel. Lám, önt minden további nélkül maminak fogadta el a fiatalasszony. Ám egy fiatalos anyós biztosan jobban szereti, ha keresztnevén hívják. Szerintem az „Évi” kifejezetten kedves megszólítás. De látható, hogy neki magának semmi kifogása ez ellen, csak a nagymama csóválja a fejét. Én azt mondom, ne tegye, ilyen apróságon nem érdemes fennakadni.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes