Vége…csak úgy?

Bár nem laktunk együtt, mert én nem hagyhattam ott a kertem és a házam, ahol mindig sok munka akad, de sokat jártam hozzá. Neki már korábban volt egy súlyos daganatos betegsége, ami a kapcsolatunk alatt is kiújult. Mindig mellette voltam a betegség idején is, mindenben segítettem. Megint jobban lett. Aztán tavaly decemberben váratlan fordulat: telefonált, csak annyit, hogy „nem megy a dolog, Béla, na szia”. Alig tértem magamhoz, mi ez? Vártam a magyarázatot, el is mentem hozzá, de nem tudtam vele beszélni, mert a szomszédasszonya kilökdösött a lakásból, ő meg csak állt és nézett, nem szólt semmit. A szomszédokkal meg a kedvesem szüleivel, gyerekeivel is jóban voltam, de senki nem adott magyarázatot.

Mélyen magamba roskadtam. Hát csak addig kellettem, amíg volt pénzem? Azért, mert most munkanélküli vagyok, szó nélkül el lehet zavarni? Beszéltem egy rokonával, aki azt mondta, most nincs szüksége férfira, mert kiújult a betegsége. De hát miért nem lehetett ezt megmondani őszintén? Én megértettem volna, és attól még maradhattunk volna együtt. Hat év után nem érdemelnék egy emberi mondatot?

Üdvözlettel: Béla

Kedves Béla!
Mivel volt barátnője verzióját nem ismerem a kapcsolatukról és a szakításukról, előrebocsátom, hogy a véleményemet csak annak alapján tudom elmondani, amit öntől tudok. Ezért kicsit el is szakadnék a konkrét esettől. Hát bizony, a szakítások okai között mindenre van példa. Arra is, hogy ha egy férfi munkanélküli lesz, a nő dobja. Arra is, hogy valakinek elég volt hat év egy kapcsolatból. Arra is, hogy ha kiújul a betegsége, csak magával tud foglalkozni, nem fér bele az életébe egy párkapcsolat.

A nők gyakran hiszik azt, hogy a férfi kitalálja, mi a bajuk vele, miért haragszanak. De a férfiak általában nem látnak bele a nők fejébe. Lehet, hogy akár akaratán kívül megbántotta valamivel barátnőjét, aki szerint önnek tudnia kellene, mivel. Csak találgatok. Ám abban egyetértek, hogy egy hatéves kapcsolatnak nem ez a lezárási módja, egy magyarázatot mindenki megérdemel. De úgy látszik, most már, hónapok múltán ez végleg elmarad. Nincs értelme sem a veszekedésnek, sem a küzdelemnek, nem tehet mást, mint hogy elfogadja. Szedje össze magát, foglalkozzon mással, ne alázza meg magát könyörgéssel, lépjen tovább.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes