Nyomás alatt a középgeneráció

Székelyi Mária és Örkény Antal, az ELTE Társadalomtudományi Karának két oktatója azt állította kutatásának fokuszába, hogy feltárják a családon belüli erőforrások áramlását, hatását a piaci folyamatokra és a társadalmi viszonyokra.

Mint kiderült, az igazságos társadalomról való közgondolkodás nem feltétlenül a hagyományos témákat jelenti – mint a szegénység, a jövedelmi egyenlőtlenségek –, mert új kérdések is megjelentek, mint például a generációs igazságosság, vagyis az egyes generációk teherviselése, felelősségvállalása, erőforrásainak megoszlása és elosztása – derül ki az ELTE hírleveléből.

A családon belüli erőforrás áramlása sokszor rejtve marad a közgazdászok előtt, pedig tekintélyes  átcsoportosítás zajlik. Szinte minden családban előfordul a generációk között természetbeli segítség, és – jóval ritkábban – pénzbeli támogatás is. Ezeket többnyire a kölcsönösség elve határozza meg, és sokszor nem csak két, de több generáció között zajlanak. Egy-egy generáció egyaránt lehet kibocsátó és befogadó, s az adott, majd kapott segítségeknem mindig azonos nagyságúak.

A lakásszerzéshez nyújtott támogatás például értelemszerűen egyirányú: a felmenők segítik a gyerekeiket. A fiatalabb generáció lakáshoz juttatása a legtöbbször csak akkor valósulhat meg, ha a szülőknek sikerült annyi tőkét felhalmozniuk, amellyel érdemi szerepet vállalhatnak. Erre óriási szükség van, mivel Magyarországon gyakorlatilag nem létezik bérlakáspiac, így a fiatal generációk nagy része képtelen előteremteni a szükséges tőkét. Azokban a családokban, ahol több gyerek is van, ez a probléma gyakran csak a szülők egész életében felhalmozott megtakarításainak teljes felhasználásával oldható meg, melynek következtében idős korukra a gyerekeik támogatására szorulnak majd.

Azok a fiatalok pedig, akiknél a szülők nem képesek a lakásszerzéshez támogatást nyújtani, olyan hátrányba kerülnek, amelyet szinte reménytelen ledolgozni – hangsúlyozza Székelyi Mária és Örkény Antal.