Hol találhatunk rendes párt?

Nem mindegyikünk fogadja el azért a „Mama Hotelt”, mert lusta. Van, aki dolgozik reggeltől estig, hogy megteremtse az egzisztenciáját. Ha pedig a mama látja az igyekezetet és a gyarapodást, szívesen főz-mos rá. A baj az, hogy mire ez megvan, eltelt az idő, a „fiú” 35-40 éves. És bizony, nehezen talál magának családias érzésű, rendes, kedves lányt. Ez az én esetem is.

Hol találjunk magunknak társat, talán a diszkóban? Ennyi idősen már nem jár oda az ember. A hirdetésre a kisujjukat sem mozdítják. Közben pedig látom, hogy a társkereső rovat tele van 60 év felettiekkel. Talán az az oka, hogy ők már tapasztaltabbak, tudják, mi a magány, ezért aktívabbak, bátrabbak. Mi meg várjunk 60 éves korunkig?

Üdvözlettel: László

Kedves László!
Találomra választottam ki az ön levelét a számos reagálás közül, amely levélben, telefonon, e-mailben érkezett Niki levelére. Volt, aki név nélkül, volt, aki – mint a fenti levélíró – teljes névvel, címmel jelentkezett, de írt két édesanya, sőt egy húg is, akik mindnyájan az érem másik oldalát mutatták meg. Hogy igenis vannak családra vágyó, igazi, szerető társat kereső fiatal férfiak – ők meg éppen az ellenkezőjére panaszkodnak.

Elmondták, megírták, hogy tapasztalataik szerint a lányoknak a menő, felületes, laza fiúk-férfiak tetszenek, a visszahúzódóbbakat, komolyabbakat meg sem látják, nem válaszolnak nekik. Sokan csak a külső után ítélnek. Fiúk, lányok egyaránt. Hát igen, hasznos dolog a netes ismerkedés, de több hátránya közül az egyik: egy kép után ítélik meg egymást az érdeklődők. Ha azon a képen valaki nem pont olyan, mint álmaink hercege/hercegnője, akkor esélyt sem kap. Pedig az életben nemigen létezik első látásra szerelem. Aztán meg harminc körül már azt sem árt tudni, hogy nem feltétlenül a legszebb lányból, a legsármosabb fiúból lesz a legjobb társ, sőt…

Többen fel akarták venni a kapcsolatot Nikivel, levélben vagy e-mailben. Bár ennek a rovatnak nem célja a társközvetítés, ezúttal kivételt tennék, mert megragadott Niki múltkori kedves, értelmes levele. Ha jelentkezik, immár nemcsak egy keresztnévvel, szívesen elküldöm neki néhány levélíróm címét, és amelyikre akar, válaszolhat. Nemcsak neki mondom, hogy több bátorság kellene a párkeresésben. Igaz, hogy aki már megégette magát, az óvatos, de a passzív várakozás nem hoz eredményt.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes