Kamaszodó unokák

Fiamnak van egy 14 éves fia és egy 15 éves lánya. Óvodás koruk óta nálunk töltötték a nyarakat, a munkámat őhozzájuk szabtam, minden körülöttük forgott. Szép hetek voltak ezek minden évben. Itt van a nagy kert, közel a strand, sokat kirándultunk, programokat csináltunk. Mindig a kedvenc ételüket főztem, ha azt kérték, három egymást követő napon is sütöttem nekik palacsintát. Június közepén már ők is, mi is számoltuk a perceket, mikor jönnek. Több mint tíz évig ment ez így.

És most eljött az első nyár, hogy nem akarnak hozzánk jönni nyaralni. Tominak focitábor, Barbinak rajztábor, mindkettőjüknek lovas tábor, aztán a szülőkkel együtt az Adria. „Ti már nem fértek bele, mama” – mondta Tomi. Az anyja leszidta ezért, és próbálta mentegetni, hogy egy idétlen kamasz ilyen nyersen fogalmaz, nem kell felvenni. De bizony ez szíven ütött minket, azóta is mondogatjuk egymásnak a férjemmel. A lány egy kicsit kedvesebb, ő vigasztalt, hogy majd nyár végén eljönnek egy hétre. A fiam meg kijelentette: ostobák ezek a kölykök, és majd visszasírják még felnőttkorukban a régi szép nyarakat a mamáéknál… Jó, és akkor mi majd a sírban elégedetten mosolygunk?

Üdvözlettel: Sára mama

Kedves Sára!
Tudja, mit? Lehet, hogy ennél többet nem is kívánhat a nagyszülő. Igen, mosolyogjunk majd a sírban, ha majd „halljuk”, hogy nosztalgiával, szeretettel emlékeznek ránk az unokáink…
Amúgy meg, ha nehéz is, de el kell fogadnia, hogy unokái abba a korba érkeztek, amikor a kortársakkal érzik magukat legjobban. A barátokkal, osztálytársakkal töltött nyári hetek, a közös élmények most első helyen állnak a rangsorban. Bizonyára megelőzik még a szülőkkel töltött tengerparti nyaralást is. Ezen lehet bánkódni, de nem érdemes. És igaza van a menyének, megsértődni sem kell a nyers megfogalmazás miatt.

Vágjanak jó képet a hoppon maradáshoz. És próbálják elfoglalni magukat. Egy friss nyugdíjas asszonynak, gondolom, ezer tennivalója akad. Esetleg menjenek el kettesben a férjével egy fürdőbe vagy egy kis nyaralásra, kirándulásokra. Hatvanegy-két éves korban még nem szólhat minden az unokákról. És kedvesen, vidáman viselkedjenek, ha beszélnek velük. A nyár végi egy hét alatt pedig semmit ne mutassanak a sértettségből, és süssön nekik akár egy hétig mindennap palacsintát. Ha ez a nyár most a megszokott két hónap helyett csak egy hét is lesz, örüljenek egymásnak.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes