Kutya és kisgyermek a családban

Folytatva múlt heti okfejtésünket: való igaz, hogy a kutya környezetében felnövő gyermek kutyaharapás szempontjából veszélyeztetett, a statisztikák szerint a gyermeket leggyakrabban a saját vagy egy közeli barát kutyája harapja meg. Ezért aztán a legfontosabb, hogy a gyerekek és a kutyák megtanuljanak egymással hatékonyan értekezni.

Család-otthon2010. 07. 09. péntek2010. 07. 09.
Kutya és kisgyermek a családban

Mit is értünk ezalatt? Például azt, hogy a szemkontaktust vagy a kezek heves mozgatását az emberek gyakorta használják, miközben ezeket a kutya akár veszélyként is értékelheti. Gyermekünket meg kell tanítani, hogy mindaddig ne nézzen a kutya szemébe (a lábaira nézzen), amíg a kapcsolatteremtés megnyugtatóan nem sikerült. Gyakori az is, hogy a gyermek azt hiszi, még játszik a kutyával, aki viszont már menekülne, s igyekszik elbújni szék vagy asztal alá. Ha a kicsi oda is követi, drámai helyzet alakulhat ki: a kutya vadul harap. Vagyis a kutyaharapások nagy része elkerülhető lehetne, ha viselkedésünket a kutya által vélelmezett vészhelyzetekhez igazítanák.

Ilyen szituáció például az alvás. A mély alvásból felébresztett kutya első ösztöne a védekezés. Az alvó kutya ezért veszélyes: támadásnak vélheti, ha megzavarják. Tehát, ha lehet, ne zavarjuk alvás közben, de ha mégis fel kell ébresztenünk, szólítsuk megfelelő távolságból, így elegendő ideje marad tájékozódni arról, hogy nem fenyegeti semmi veszély. Igazi konfliktus forrása, ha a kutya eszik. Meg kell tanítani, hogy elviselje, ha valaki étkezés közben hozzá szól, sőt akár azt is, hogy gazdája elvegye tőle az ételt. A gyermeket viszont arra kell megtanítani, hogy sohase közelítse meg a kutyát, ha az eszik vagy egy csonton rágódik.

Veszélyt okozhat az egyszerű simogatás is. Legfontosabb: mindig a gazda engedélyét kell kérni, s lehetőleg se elölröl, se hátulról, hanem valamilyen szögben közelítsük meg a kutyát. Lassan nyúljunk felé, és hagyjuk, hogy előbb megszimatolja a kezünket. A pásztorkutyák állítólag nem szeretik a felülről nyújtott kezet, mert ez a génjeikben őrzött, felülről, fejüket érő tehénrúgásra emlékezteti őket. Ha azt látjuk, hogy a kutya nem szimatolja meg a kezünket, netán visszahőköl, vicsorog, akkor hagyjuk abba a barátkozást.

A kutyázásra megtanított gyerek nem viselkedik helytelenül idegen kutya közeledtekor sem. Nem kezd futni, sikoltozni, mert tudja, hogy ez megrémíti az állatot, amelyik lehet, hogy csak érdeklődik, barátkozni szeretne. Ha idegen kutya közelít, leghelyesebb mozdulatlanul, leengedett karokkal megállni, a kutya valószínűleg körbeszaglász, majd továbbmegy.
Mindez persze a kutyás tudnivalóknak csak a töredéke. De ha már ennyit tudunk és alkalmazunk, sokkal kevesebbet látjuk majd a kutyafog fehérjét…

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek