Miért ölik a németjuhászokat?

Miért ez a kiugróan magas szám? – tűnődtek a juhászkutyások, és elkezdtek utánajárni a tényeknek. Kiderült, ezt a fajtát valóságos nagyüzemi szaporítóhálózat „gyártja”. Amíg nem volt a válság, mindenfajta papír nélkül adták-vitték a kölyköket piacra, de akár külföldre is, most azonban, hogy egyre kevesebb a vevő, az el nem kelt kutyákat bedobálják a sintértelepekre.

A Kutyapostás írt már a szaporítókról, akik gyakorlatilag egytől egyig állatkínzóknak tekinthetők. Semmilyen költséget nem vállalnak, csak a bevétel érdekli őket. Nincs orvosi vizsgálat, törzskönyv, kutyaház; láncra verve, gyakorta éheztetve szenvednek az ebek hóban, kánikulában, iszonyatos körülmények között. Szerencsére mind kevesebb ember nézi tétlenül ezeket a szörnyűségeket; a juhászmentők is egy lakossági bejelentés nyomán érkeztek legutóbb Nagy¬kátára, ahol egy minden képzeletet felülmúló látvány fogadta őket. A szaporítónál 26 juhászkutyát találtak girhesen, bolhásan, sebekkel borítva, gyakorlatilag halálra ítélve. Legtöbbjük egyméteres (!) láncra ítélve várta a pusztulást. A juhászmentők összeszedték a kutyákat, sajnos kilencet már nem tudtak megmenteni, ők elpusztultak, de a többi 17 már jobban van, folyik a rehabilitációjuk.

Az embert, aki mindezt előidézte, nem nevezném gazdának, maradjunk csak a szaporítónál; szerinte nem történt semmi törvénybe ütköző, ő nemhogy jó tenyésztő, de egyenesen génkirály. A tőle elkerülő kitűnő kondícióban lévő juhászkutyákat amúgy a BM-nek szállítja. Ebből természetesen egyetlen szó sem igaz, sokkal inkább ugyanaz történik, amit már fentebb is írtam: embertelen kölyökgyár ez, ahol egyes-egyedül csakis a bevétel számít.

A németjuhászfajta-mentők indítványára a hatósági állatorvos azonnal bezáratta a telepet, elrendelte a kutyák lefoglalását. A törvény szerint a bántalmazáson kívül az is állatkínzásnak minősül, ha valaki állatot úgy tart, hogy annak maradandó egészségkárosodást okoz. Néhány nappal később azonban kiderült, hogy az eljáró ügyésznő szerint nem történt állatkínzás. Mi több, közölték, hogy benne lesz a határozatban: a kutyákat vissza kell adniuk arra a helyre, ahol eddig kilenc kutya már elpusztult a tartási körülmények következtében. Minderről egy ügyésznő íróasztalánál ülve döntött, semmibe véve a szakhatóság főállatorvosának és a rendőrségnek a véleményét.

Ez nem maradhat ennyiben! A történetet folytatjuk.