Szerelem a munkahelyen

Fiatal lányként olyan munkahelyen dolgozom, ahol körülbelül ugyanannyi a nő, mint a férfi. Én elhatároztam, hogy kollégával soha nem kezdek kapcsolatot, mivel abból csak bonyodalom származik, láttam már rá példát. A férfi munkatársaim közül hárman is érdeklődnek irántam. Ebből egy nős, úgyhogy eleve kiesik. A másik komolytalan, minden lánnyal flörtöl, ráadásul kibeszéli őket. A harmadik rendes is, jól is néz ki, nagyon jókat beszélgetünk. De egy szobában dolgozunk. Mi lesz, ha – mondjuk – pár hónapi együtt járás után szakítunk? Utána aztán nézzük egymás képét esetleg évekig?
Hát ezért mondom, hogy nem szabad munkatárssal szerelembe esni! Sorolhatnám azokat az eseteket, amelyek nem jól végződtek. Mi a véleménye?

Üdvözlettel: Kitty

Kedves Kitty!
Igen, és mi lesz, ha a kisbalta leesik a szögről? Komolyra fordítva: maga nagyon józan, gyakorlatias lány, látszik, hogy még nem szerelmes abba a jóképű, rendes kollégájába. Mert ha ez bekövetkezik, nem fog ilyen higgadtan mérlegelni.
Számos olyan házasságot és komoly kapcsolatot ismerek, amely munkahelyen kezdődött. Elvégre a párok egyharmada az iskolában, másik harmada pedig a munkája során jön össze társával, és csak a harmadik harmad ismerkedik egyéb helyeken. Lehet, hogy nem túl romantikus, de ez a valóság. Úgyhogy önmagában semmi baj nincs azzal, ha valaki kollégájában találja meg a párját. (Mondja ezt önnek egy olyan valaki, aki élete első munkahelyén ismerte meg későbbi férjét, s ez az egykori kolléga közel négy évtized után még mindig a férje.)

Sőt, még felmérés is igazolja, hogy jobban megy a munka, vidámabb a légkör, pezseg az élet, ha szerelem szövődik munka közben. Tévhit, hogy ez a munka rovására megy, inkább még az eredményekre is jótékony hatást gyakorol. Hiszen több kedvvel járnak be dolgozni a felek, motiváltak a jó teljesítményben. Különösen a férfiak bizonyítják szívesen rátermettségüket, tehetségüket.

Más a helyzet persze, ha nem valódi kapcsolatokról van szó, hanem kavarásról, bajkeverésről, ne adj’ isten, zaklatásról. Ezek nagyon is feldúlhatják egy közösség életét, és csak akkor lehet kiszállni belőlük, ha munkahelyet változtat a szenvedő alany. De, kedves Kitty, az életben minden komolyabb lépéshez bátorság kell, úgyhogy ne aggodalmaskodjon. Ha tényleg tetszik az a fiú, akkor ne féljen a kisbaltától!

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes