Külföldre vándorolt fiatalok

Tudom, hogy sok nő boldog lenne a távmunka lehetőségétől, de nekem nagyon hiányzik a közösség, a munkába járás, a napi rutin. Az egészségem sem tökéletes, ami egy 48 éves nőnél előfordulhat kisebb-nagyobb probléma, az nálam bizony fellelhető.

Egyetlen jó dolog volt az életemben, a lányom. Juli okos, szép, kedves, soha a legkisebb problémát sem okozta. Mindig meghallgatta a panaszaimat, vigasztalgatott. De most csak félévente látom, mert külföldön él. Bébiszitterként dolgozott egy évet Hollandiában, ott megismerkedett egy fiúval, akivel össze is költözött. Reméltem, hogy átmeneti kapcsolatról van szó és hamarosan hazatér, de legutóbb kijelentette, kint is marad. Nagyon fáj a döntése, mert érzem, hogy az apja gorombasága elől menekül. Már kisgyerekként sokszor rimánkodott: ne veszekedjetek. Hogyan tudnám hazacsábítani?

Üdvözlettel: Rózsa

Kedves Rózsa!
Már több hasonló levelet kaptam, amiben arra panaszkodnak az édesanyák, hogy manapság sok gyerek felkerekedik, külföldre megy átmeneti szándékkal, de aztán ottmarad. Ilyenkor azt válaszolom, a gyermek nem a mi tulajdonunk, csak vendég a háznál. Nem azért hozzuk a világra és neveljük fel őket, hogy majd vigasztalást kapjunk tőlük, hogy feloldják magányunkat, hogy enyhítsék keserűségünket. Ha okosan szeretjük őket, akkor ezekből is részesülhetünk, de kikényszeríteni semmiképpen sem szabad, és nem is igen lehet.

Juli döntésében valószínűleg szerepet játszott az otthoni rossz légkör, de valószínűleg az önállósodás és a szabadságvágy is. Ne panaszkodjon neki, ne keltsen benne lelkifurdalást, mert attól csak messzebbre menekül. Inkább tudatosítsa benne, mindig szeretettel várja haza, de támogatja, ha másképpen dönt, abban is. Így lányának biztosan nagyobb kedve lesz a kapcsolattartáshoz is.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes