Segítség, munkamániás a párom!

Szilveszterkor ismerkedtünk meg egy közös ismerősünk buliján. Én 28 éves, diplomás lány vagyok, általában csinosnak tartanak. Bár nem a végzettségemnek megfelelő munkakörben dolgozom, de legalább elég jól keresek, a szüleimtől kapott kedves kis garzonlakásomat már magam rendeztem be. Amikor el¬kezdtünk beszélgetni Miklóssal, pillanatok alatt ráhangolódtunk a másikra. Magas, jó külsejű, magabiztos férfi, tíz évvel idősebb nálam.

Elvált, volt két hosszabb élettársi kapcsolata. Egy nagy cégnél középvezető, rengeteget dolgozik, napi 12 órát is, néha még szombaton is beugrik a munkahelyére. Ezért is nagyon vártuk már mindketten a vakációt a tengerpartra. Hat hónapi együtt járás alatt még nem volt sok időnk megismerni egymást, de ahogy mondani szokták, dúlt a szerelem.

Hát, nagyon rosszul sikerült az egy hét Horvátországban. Először is legnagyobb megdöbbenésemre kedvesem magával hozta a laptopját és mind a két mobiltelefonját. Így aztán naponta legalább két-három órát hivatalos intéznivalókkal töltött, holott erről előzőleg szó sem volt! A fennmaradó időben pedig nagyon fáradt volt. Elterült a strandon, és legtöbbször szunyókált vagy egyedül beúszott a tengerbe, s utána megint csak azt pihente ki.

Az ételt csak turkálta, leszólta, a nyaralótársakat kritizálta, este nem akart se táncolni menni, se sétálni. Egy hetvenéves nagypapában több élet van, mint az én 38 éves barátomban volt. Persze ebből rengeteg civakodás lett – és életem legrosszabb nyaralása. Azzal a férfival, akibe szerelmes vagyok. Érdekes, amióta visszajöttünk, megint normális, kedves és figyelmes. De én nem tudok oldódni, mert félek, az volt az igazi arca.

Üdvözlettel: Nóra

Kedves Nóra!
Egyáltalán nem egyedi Miklós viselkedése a nyaraláson. A munkafüggő középvezetőé, aki talán bizonytalan kissé a helyzetében, és retteg kiengedni a kezéből akár egy hétre is a dolgokat. Ezért lóg a telefonján és a laptopján, ezért menekül alvásba vagy rosszkedvű gubbasztásba. Persze ettől még elég önző volt a magatartása, hiszen elrontotta kettejük régen várt vakációját.

Talán érdemes lenne civakodás nélkül, nyugodtan megbeszélni a történteket. De önnek alighanem számolnia kell a későbbiekben is hasonló viselkedéssel, hiszen ennek a típusnak mindig a munka és a karrier lesz az első. Ha ezt elfogadja, van jövőjük, ha nem, akkor kár az időt pazarolni rá. Mert Miklós nem fog megváltozni.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes