Az irigység boldogtalanná tesz

Hazánkban minden második ember elégedetlen a sorsával, és ezzel a nemzetközi rangsor végén kullogunk. A boldogságot kutató lélekgyógyászok szerint a pesszimista lelkialkatunkat magunknak is köszönhetjük. A bizalmatlanság, bizonytalanság, gyanakvás és az irigység sokat ront a kedélyállapotunkon.

A szomszéd rétje mindig zöldebb – tartja a mondás. Ám nem tesz jót magának az, aki folyton a másik házát, kocsiját, egyéb értékeit veszi számba. Kiderült, sokkal boldogtalanabbak azok, túl gyakran foglalkoznak azzal, hogy a körülöttük élőknek mennyi jutott az anyagi javakból. A televíziózás például azért ront sokat a közérzetünkön, mert a reklámok állandóan azt sugallják, milyen „aranyéletet” élhetnénk, ha többet keresnénk, s telne azokra a tárgyakra – autóra, dezodorra, szuper mosóporra –, amiket a hirdetésben szereplő karcsú és mindig jókedvű szereplők kínálnak.

A nemzetközi összehasonlításokból kitűnik – tudjuk meg a pszichológus Szondy Máté kutatásaiból –, hogy a zárt közösségben élők, akik elzárkóznak a civilizáció kényelmétől és áldásaitól, pont olyan jó érzik magukat a bőrükben, mint a valóban gazdagok. Így például a maguk zárt világában élő, ma is lovaskocsival közlekedő, vallásos, égimódi amisok, akik még a villanyvilágítás és a telefon „luxusából” sem kérnek, pont olyan elégedettek az élettel, mint az igazán gazdag amerikaiak.

Azok sem mindig járnak jól, akik a gondtalan élet reményében külföldön keresik a boldogulást. A kutatók szerint a kivándorlók családjában gyakoribb a szorongás és a depresszió. A gyökértelenség és az emberi kapcsolatok hiánya ugyanis szintén mélabússá teszi az arra hajlamos embert.