Spermadonorok, előre!

Harmincas éveiben járó pár feszeng a rendelő süppedő pamlagán. Zavartan böngészik a kartonokat, amelyek gyermekük jövendő apjának ismérveit rejtik. A köpcös, bajuszos, barna férfi komoran néz maga elé, az orvos igyekszik oldani a feszültségét: – Azért ez mégiscsak más, mint ha örökbe fogadnának egy gyereket – mondja.

A férfi bólint, és próbálja túltenni magát a zavarán, mivel tudja: ő az oka az egésznek. Még akkor is, ha nem tehet róla, mert genetikai rendellenesség miatt nemzőképtelen. Az asszony kérdez: milyen csillagjegyben született a donor, mi a hobbija? – A Kos jegyében, és nagyon szeret utazni – hangzik a válasz. Mi is szívesen utazunk – mosolyodik el a leendő anyuka, s mostantól oldottabban folyik a beszélgetés az ismeretlen harmadikról. (Akinek csak egy kódszáma van, ugyanis sem a leendő szülő nem tudhatja meg az adományozó nevét, sem a donor azt, hogy ki használta föl az ivarsejtjeit.) Végül két esélyes marad, mindkettő barna és „mackós”, ámde az egyik 187, a másik 174 centiméter magas. A méret dönt, az alacsonyabbat választják, mivel a nő is magas, és nem szeretnék, ha gyermekük túlságosan nagyra nőne. S reménykednek, hogy a barna bőrszín mellett más jegyek is föllelhetők lesznek majd rajta a (nevelő)apa vonásaiból.

Évente és világszerte a babák három százaléka így, spermadonor igénybevételével jön a világra, hazánkban kétezer gyermek születik ezen a módon. A hazai sperma ára 30-40 ezer forint közötti, a külföldié általában egy tízessel több. Azt azonban tudni kell, hogy csak minden harmadik-negyedik mesterséges megtermékenyítés sikeres, így több próbálkozással és átlagosan százezres költséggel kell számolni. 2005 óta az egészségügyi törvény lehetővé teszi, hogy egyedülálló nők is igényelhessenek spermadonort, ők különösen is igényesek a leendő apa kiválasztásában. Sokat válogatnak, már ha van miből, ugyanis a kínálat lehetne gazdagabb is. Mert ha jelentkeznek is, a szűrővizsgálatokon sokan kiesnek; a jelentkezők felének nincs meg a szükséges spermiumszáma.

„Könnyű férfimunka” címmel csalogatja a donorokat a Humancell egészségügyi szolgáltató kft., amire sokan a kaland kedvéért jelentkeznek. És persze jól jön az a kis pénz is, amit a szolgáltatásért fizet a spermabank. (A törvény szerint hazánkban pénz nem adható az ivarsejtért cserébe, de például útiköltség-térítés címen igen.) Jellemzően a huszonkét-huszonhárom éves korosztály tagjai szánják el magukat a „férfimunkára”, hogy áruba bocsássák a spermájukat, köztük sok egyetemista. Akiknek többségéről kiderül, hogy nem felel meg a törvényben előírt minimális egészségügyi követelményeknek, azaz alkalmatlan a feladatra. A spermabankok tapasztalatait erősíti „Az ivarsejt-donáció helyzete Magyarországon” című tanulmány is, amelyből kitetszik: a jelentkezők felének spermaszáma túlságosan alacsony, tízből három pedig valamilyen szexuális úton terjedő fertőzésben szenved.

S hogy mi áll a háttérben? A sajnos általánosnak mondható leromlott egészségügyi állapot és az egyre szabadosabb szexuális viselkedés. De nem ritka köztük a drogos, ahogy a más szenvedélyekkel vagy betegségekkel terhelt fiatal sem. A szakemberek szerint az amúgy is szennyezett környezetben élő, egyre több ártalmas anyagot tartalmazó élelmiszert fogyasztó ember tovább mérgezi a szervezetét a káros fogyasztási cikkekkel, amelyekkel lerontja saját reprodukciós képességét is. Amire csak rátesz az egészségtelen életvitel, sok stresszel és kicsapongással fűszerezve. De egyre komolyabban kell számolni a női fogamzásgátlók utóhatásával is: a hormonhatású szerek a női szervezetből kiürülve a szennyvízzel bekerülnek a folyókba, onnan idővel az ivóvízbe, ahonnan pedig végül a férfiakba, megzavarva a szervezetüket és csökkentve a termékenységüket.