Pardon, gyerekkel vagyok!

Sokszor okoz fejtörést a szülőknek – elsősorban az édesanyáknak –, hová tegyék a gyerkőcöket, míg különféle teendőiket végzik. Szerencsések, akiknek mindig kéznél van a nagyszülő, esetleg egy kedves szomszéd. A többség azonban kénytelen segítség nélkül boldogulni. Hajdú Mónika gyerekgondozó úgy véli: néhány szabályt szem előtt tartva, megkönnyíthetjük a dolgunkat.

Üzletben
Bár számos üzlet különféle gyerekbarát programokkal, csábító akciókkal várja akár a legkisebbeket is, a vásárlás nem nekik való: hamar elfáradnak, unatkozni kezdenek, s előbb-utóbb kitör a hiszti. Adjunk feladatot a gyereknek is, legyünk gyorsak és céltudatosak, fogjuk minél rövidebbre az egészet.

Hivatalban
Szinte borítékolható a kudarc. Ügyintézéskor mindenki türelmetlen, feszült, nincs tekintettel arra, ha a gyerek nyűgös, ugrál, sírni kezd. Sorálláskor nemigen érdemes arra hivatkozni, hogy gyerekkel vagyunk, mert ez csak keveseket érdekel. Miközben átvészeljük a várakozás fárasztó perceit, megkérhetünk valakit, hogy figyeljen a gyerekre, amíg az ügyintézővel beszélgetünk.

Kórházban
Kórházba tilos gyermeket vinni! Nemcsak a különböző fertőzések veszélye miatt, de a kiszolgáltatott betegek látványa sem túl szívderítő a kicsik számára. A maródiak sem szeretik, ha rosszullétüknek gyerek is szemtanúja.

Fodrásznál
Sok anyuka úgy gondolja, gyermeke majd csak eljátszik valahogy, amíg ő megszépül. A gond csak az, hogy a többi vendég esetleg éppen abban az egy-két órában tudna a kinézetével foglalkozni, netán kikapcsolódni. Senki sem vallja be szívesen, de számára ilyenkor kimondottan idegesítő lehet mások gyerekének a zsibongását hallgatni.

Munkahelyen
Igazából egyetlen főnök sem szereti, ha a munkatársak beviszik a csemetéiket. Néhány kedves szó után hamar feszélyezetté válik a légkör. Nem szabad a gyereket kollégára, beosztottra bízni: kínos nemet mondani, ám senki sem szeret munkaidőben pesztrálni. Amiben biztosak lehetünk: az a munkanap „elveszett”.