Skoda Fabia 1,2 TSI: benzinfóbia

Az első Fabia csúnya volt, de lehetett szeretni. A három évvel ezelőtti új modell viszont kifejezetten furára sikerült. Magas, keskeny autó lett, bizonytalan arckifejezéssel, amin nem segített a divatosnak gondolt fekete A-oszlop (amit már a Swift is ellesett a Minitől).

A mostani ráncfelvarrás kívülről felnőttebbé, belülről jobb minőségűvé tette a második generációs cseh kisautót, de valahogy még így sem olyan harmonikus az összhatás, mint például a Yeti esetében. Az ötajtósnál sokkal érdekesebb a kombi formája, amiről szintén nehezen eldönthető, hogy tetszik-e, de valahogy sokkal jobban áll a Fabiának.

Ízlések ide, pofonok oda, azért egy Skodát mégiscsak azért vesz az ember, mert nem túl drága és tartós, nem pedig mert beleszerelmesedik a kinézetébe. A józan és mértéktartó formavilág benn is visszaköszön, azonban itt már egészen nagyautós a Fabia. No nem az anyagok minőségére gondolok, mert azon látszik a takarékoskodás, hanem a szépen megrajzolt műszerfalra, a belső hangulatra, ami a német iskolát követi. Játékosságnak, jópofaságnak helye nincs, minden szigorúan a funkcionalitást szolgálja. Egy dologban mégis sikerült a cseheknek kijátszani a német felügyelőbizottságot: színes kárpitot kaptak az ülések, s ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne ragadjon le a szemünk azonnal a beszállás után.

Szintén a legszükségesebbekre szorítkozik a középkonzol az egyszerű, de szépen szóló hifivel és a szellőzés tekerentyűivel. Végre lecserélték az eddigi utálatosan nagy sztenderd Skoda kormányt, az újat sokkal jobb fogdosni, s a méretéből is visszavettek. Elférni és pakolni viszont lehet, elöl és hátul is kifejezetten tágas a Fabia – persze azért több felnőttet hosszú távra itt se büntessünk hátul. Zseniális az anyós részére kitalált dupla kesztyűtartó, de a beépített parkolójegy-tartó is jópofa.

Sajnos, az 1,2-es TSI tovább erősíti a teóriámat, miszerint egy benzines motor vagy erős, vagy takarékos, de a kettőt egyszerre még senkinek sem sikerült meglakotnia. A Volkswagen csoport legújabb terméke pedig inkább az előbbi: a tesztút alatt ugyanis 8,3 literes átlagfogyasztást mértünk, ami jó két literrel több, mint amire számítottunk. Kár érte, mert minden más szempontból kitűnő a kis turbómotor: alapjáraton példásan csendes, alacsony fordulaton is húz, s még a hangja is tetszett. Egyébként kétféle teljesítménnyel kérhető, mi a gyengébbik 86 lovast vezettük, de van 105 lóerővel is, azt már az Octaviába és a Golfba is beszerelik. A váltó precízen és határozottan kattan be a fokozatokba, és az egészen közvetlen kormányzással egész jó vezetni a kis golyót.

Van már Fabia 2,8 millióért is, az 1.2-es motorral azonban 3,6-ról indul, és közepes felszereltséggel (tempomat, mp3-as hifi, klíma) már négymilliónál vagyunk. Alig drágább nála a Polo ugyanezekkel a paraméterekkel, de az erősebbik motorral, sőt ott öt helyett hat sebességes váltót is kapunk.

Ettől a Skoda még a brutálisan egyszerű és praktikus cseh rokon marad. Megbízhatóságban és kényelemben már nem, presztízsben viszont még messze a VW-emblémás unokatestvértől.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!