Szilveszter – Ellával

Mindez természetesen csak a szürke hétköznapokra igaz, a különleges alkalmakra ajánlatos felfrissíteni szókészletünket.
Ilyen különleges alkalom például a szilveszter, amikor is nyilvánvaló, hogy Apa lesz az, aki megalkotja az esztendőt lezáró vacsorát. Te csak ne nyugtalankodj, szívem – mondjuk ilyenkor a Feleségnek, aki egészen e mondatig épp annyira nem volt ideges, mint ahogy a vesztegzár miatt a Grand Hotelbe bezárt úri közönség sem, egészen „A rendőrség minden körülmények között fenntartja a rendet” – felkiáltásig, merthogy akkor „hisztériás rettegés lett úrrá mindenkin” – olvashatjuk nagyszerű kollégám, Rejtő Jenő egyik alapművében…

De ennyi irodalmi ismerettel felvértezve még nem kezdhetünk hozzá a konyhai működéshez – további, elmélyedt kutatásra van szükség, amit a legnagyobb séfekhez hasonlatosan, néhány elrejtett palack társaságában, a női személyek által nem látogatható műhelyünkben végezzünk. A segítség a kitűnő Triebnigg Viktorné, Ankerstoki Stokinger Ella lesz, aki 1906-ban írta meg szakácskönyvét, melynek elkészítésekor két szempont lebegett szemei előtt: a gyakorlatiasság és az okos takarékosság. Ez az én emberem, illetve asszonyom! – gondolja ilyenkor Apa, és az első pohárkát máris leguríthatjuk Ellánk tiszteletére. (Mivel közelg a szilveszter, pezsgőt igyunk, ne keverjük, legfeljebb csak valami elsőrendű párlattal; ez így elősegíti a tervezést.)

Nézzük csak az éteksorokat. Van itt böjti ebéd, szüreti ebéd, ebéd espereskerületi ülésre, ezek mind-mind valóban a leggyakorlatiasabb alkalmak, de most még sem passzolnak. Még azok sem, amelyeket „házi tánczvigalmakon föladhatsz”. Hanem az már tényleg jónak tűnik, hogy: „Büffet bál alkalmával”. Ez kell nekünk: büffet és bál, ilyet még nem látott a Feleség!

Étlapot nem nyomtatunk – ugyebár szerénység… –, de azért rögzítsük, mire is készülünk. Két nagy tál, hideg hallal, kocsonyával, majonézzel. Egy tál osztriga, citromszelettel. Négy tál hideg húsféle: sódar kapart tormával, vegyes fölvágott, keményre főtt tojás, nyúlpuding, hamis lazac, hideg sültek. Egy-egy tál olasz-, vegyes- és gyümölcssaláta. Három tál hideg édesség: kávékocsonyka, rizs befőttel, narancskrém. Nyolc tál édes sütemény: alma- és gesztenyetorta, püspökkenyér, habcsók, vajas perec, mandulaív, datolyarúd, teasütemény. Egy tál sajt, egy tál friss és egy tál déli gyümölcs. Ital.

Mindössze ez az egyetlen hányavetien odavetett utolsó szó teszi tönkre a felsorolást – jellemzően a női agyra, még Ella is csak annyit jegyez meg, hogy: ital. Ő, aki csupán csak a nyúlpudinggal elvacakol vagy két napig, hogy a konyha fölforgatásáról ne is szóljak, ő jön nekem, hogy „ital”? Hát mit tud ez a némber a piálásról? Nyilvánvaló: semmit. De hát ilyenkor derül ki igaz valójában, ki is Apa. Nemcsak a megkerülhetetlen mérföldkő, hanem a szakértő mentőangyal is, nyilvánvaló. És nem is kell 400 oldalas szakácskönyvet írnia, hogy tudja: a szilveszteri vacsorát valami ünnepi bóléval kezdjük, esetleg egy finom koktéllal. Majd következnek a borok: csakis száraz fehérek és testes vörösek jöhetnek szóba; no jó, közben egy-két üveg rosé is lecsúszhat. Éjfélkor pezsgő pukkan, mi más, a hajnali tormás sódarhoz sör dukál, az édességek után viszont rátérhetünk a komolyabb anyagokra, úgy is mint whisky-sör, unikum-sör, vodka-sör és társaik.

És amikor mindez összeállt, már rohanhatunk is vásárolni. Az alapos tervezésünk eredményeként, sajnálatos módon azonban már a piákkal megtelt a csomagtartó. De végül is kit érdekel az a hülye osztriga…