Hyundai ix20 1,4: mit vezet Tolvai Reni?

Az ix20 az első olyan „x” jelzésű Hyundai modell, amely nem összkerekes SUV, hanem kimondottan olcsó családi autó. A koreai ikermárkáknál ezúttal is a szokásos volt a menet. A Kia nagy csinnadrattával kihozza az új modellt – ez esetben a Vengát –, rákölt egy rakás pénzt a piaci bevezetésre, majd rá egy jó negyedévvel a Hyundai sokkal szolidabb keretek között kihozza ugyanazt a kocsit, általában egy kicsivel visszafogottabb és fogyaszthatóbb formában, hangulatosabb belsővel és egy icipicivel drágábban.

Ez történt most is: az ix20 elölről egységesebb arcot mutat, a hátsója pedig, hmmm, fogalmazzunk úgy: kevésbé randa, mint a Vengáé. A koncepció egyébként itthonra telitalálat: egy kisautó alapjaira épített, elérhető árú családi kocsi, amely a fiatal, kétgyermekes átlagcsaládot teljeskörűen kiszolgálja.

Szerencsések a méretei, a városban nagyon otthon érzi magát, de mégsem túl kicsi, hogy ne lehessen elférni benne, a csomagtartó pedig kifejezetten nagy, 440 literes. Már a variálhatósággal sincs semmi baj. Gyorsan tanulnak a szöuli mérnökök: amit lehet, gyorsan lemásoltak a kategória királyaitól, a franciáktól. Van tehát részenként tologatható hátsó üléspad, rengeteg tárolóhely, s extraként rendelhető üvegtető is.

Belülről a Hyundait favorizálom: emészthetőbb ez a barátságos kék-fehér derengés, mint a narancssárga-piros Kia-fények – de persze ez ízlés dolga. Mindkettőre igaz ugyanakkor, hogy egyre gusztusosabb anyagokat használnak, meglehetősen jellegtelen formai megoldásokkal. Az első ülések magasan vannak, amit sokan szeretnek, jómagam kevésbé. Ráadásul sehogyan sem tudtam megtalálni a kényelmes üléshelyzetet, hosszabb úton elfáradt a nyakam, derekam. Pedig az ix20 nem kizárólag városi használatra termett. Erősebb motorral kellemesen lehetne vele autópályán is hasítani, de az ix20-ba az 1,4-es gyengébbik 90 lóerős motorját rakták valamiért.

Csodára nem számítottunk, csendesen jár, nem is idegesítően gyenge, de pörögni nem szeret. Autópályára kicsit kevés a szusz, de 110-120-szal azért kényelmesen elporoszkáltunk. A magas építés miatt a szelet nem tolerálja, ilyenkor a fogyasztás is magasabb: tartós 130-nál a 9 litert közelíti. Városban viszont nem volt probléma, óvatosan használva 7 liter alatt maradtunk. Aki hosszabb utakra megy, annak azért érdemes megfontolnia a kis dízelt, ami ugyanilyen teljesítménnyel 700 ezer forintos többletkiadással jár. Az ix20-at vezetni nem túl élvezetes, a kormányzás nagyon művi, a futómű meg kissé pattogós, bár jól megpakolva jelentősen kezesebbé válik.

A tesztelt ix20 nagyjából az, ami népszerű lehet itthon. Közepes felszereltségű, de benne van minden, ami kellhet: ESP, MP3-as USB-s hifi, elektromos ablak, ülésfűtés. A 3,5 milliós alapárra így ötszázezret kell még rátennünk. Bár a konkurensek sem drágábbak, de nem is jobbak a kis Hyundai-nál. Kérdés, hogy az egyelőre hiányzó presztízs a vásárlóknak is hiányzik-e.

A Kia Venga, az ix20 ikertestvére továbbra is olcsóbb valamivel, cserébe kevésbé formás a feneke és nekem kevésbé otthonos a belseje is. Amaz 7 év vagy 150 ezer kilométer garanciát kínál, az ix20 pedig öt év korlátozás nélkülit – talán ez utóbbi a nagyobb bátorság. Ha pedig mindez nem lenne elég, most még visszavásárlási garanciát is vállal rá a Hyundai: vagyis ha nem tetszik, 30 napon belül visszavisszük és visszakapjuk az árát. Nem véletlenül ilyen magabiztosak a koreaiak. Valahol ott tartanak, mint a japánok az ezredforduló környékén: a minőség megvan, az imidzs pedig épülőben.

Ja, és Tolvai Reninek, a Megasztár 4 nyertesének nyereményautója is egy ix20, melyet már át is vett, de a címben feltett kérdésre a válasz az, hogy semmit, mert még nincs meg a jogsija. Azért egyvalami biztos: azért az ő formája és hangja jobb...

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!