Opel Meriva 1,4T: evolúció

Igazából nemcsak a Meriva, de a teljes Opel-paletta megújulása üdítő. Az Insigniával kezdődött, aztán jött az új Astra, s most itt a Meriva is. Mind fényévekre vannak egykori önmaguktól, szereti is a nép. Az Opel új dizánja pedig az első kettőn kitűnően működik, ám a Meriva nekem kicsit kilóg a sorból, Kicsit sok a formai bravúr, a hullámzás, elsőre nehezen emészthető látvány az új Meriva.

Azegyetlen igazi újdonság a FlexDoors névre keresztelt ajtórendszer, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hátsó ajtók ellentétesen nyílnak, mint azt megszokhattuk. Ennek a gyakorlatban nagyjából annyi előnye van, mint hátránya: azigaz hogy jóval könnyebb beszállni vagy a gyerekeket bekötni, de két felnőtt a kiszálláskor zavarja egymást. Elegáns megoldás (a Rolls-Royce Phantom is hasonlóan működik), de veszélyes is lehet, ha nagy sebességnél valamiért kinyílna az ajtó.

Belül rendben vannak az anyagok, jó hozzáérni a kormányhoz, gusztusos a műszerfal, minden kézre esik. Továbbra is sok az elstórt kapcsoló a középkonzolon, beletelik egy kevés időbe, mire kiismeri magát az ember a hifi és a klímakonzol tekerentyűi között. A tesztautóban benne volt a 150 ezerért rendelhető téli csomag, ami a fűthető első ülések mellett a fűthető kormánykereket is tartalmazza. Szintén újdonság a FlexRail nevű, sínen tologatható középső könyöklő és tárolórendszer, ami jópofának tűnik (bár a Renault már évekkel ezelőtt lelőtte a Scénic-ben), de elöl a két pohártartó annyira mélyre került miatta, hogyha odateszünk egy félliteres üdítőt és hozzá is akarunk férni, akkor hátra kell tolni a könyöktámaszt. Kényelmesen elférünk hátul is, van lehajtható asztalka és mindenféle tárolórekesz. Nem kategóriabajnok, de azért rendben van az üléshajtogató és tologató rendszer – vagyis a négyfős család igényeit rendesen kiszolgálja a Meriva.

A legnagyobb csalódás a motor. A mai divatnak megfelelően kicsi, 1,4-es turbós egység hajtotta a tesztautót 120 lóerővel, amiről egyszerűen nem értem, hova dugták el. Kell a felirat hátulra, mert különben az ember hajlamos elfelejteni, hogy turbós autóban ül, annyira kevéssé érzi a teljesítménytöbbletet, mert nehézkesen indul el a kocsi. Kár érte, mert a Renault TCe vagy Volkswagen TSI motorok ennél sokkal többet tudnak. Nem segít a hosszú áttételezésű váltó sem, így inkább nyugodt családi autó a Meriva, mint dinamikusan vezethető sportos egyterű. Csak erre elég a hagyományos, szívó 1,4-es, vagy méginkább a kis 1,3-as dízel a maga szerény 75 vagy 95 lóerejével. Egyikkel sem fogunk előzgetni országúton, se 300 ezres büntetőcsekket kapni. Vegyesben 8,5 litert fogyasztott, ami turbós motortól nem sok, egy vérszegénynek tűnő benzinestől viszont nem túl szép eredmény.

Viszont a hangszigetelés fantasztikusan sikerült! Autópálya tempónál is csak a menetszél hallatszik, az is alig, a legkisebb pisszenést is fogjuk a hátsó sorból. Szerencsére a futómű hozza az új Astrától megszokott színvonalat: stabil és nagyon szépen elnyeli az úthibákat, s még a 17-es kerekekkel is kényelmes marad.

Tehát a motorizáción vérzik el a Meriva, pedig az ára nem vészes. Négymillió alatt indul az alapmodell 1,4-es 100 lovas benzinmotorral, míg a turbós 120 lovasért közepes Enjoy felszereltséggel 4,7 milliót kérnek, ami teljesen reális ár. Az Opel ennyiért egy jól összerakott, kulturált belső térrel rendelkező egyterűt ad – valódi ütőkártya nélkül.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!