Segítség, gyereket akarok!

Én már nagyon szeretnék gyereket, ő viszont még éretlennek tartja magát az apaságra. Azt mondja, ő is akarja, de majd, ráérünk még. Nekem azonban nincsen olyan sok időm, hiszen ha most megfogannék, akkor is már 37 évesen szülnék. Majd megőrülök egy kisbabáért, minden barátnőm, ismerősöm körülöttem már kisebb-nagyobb gyereket nevel…

Most az is kikészített, hogy a férjem legjobb barátjáék már bármelyik napra várják az első gyerekük világra jöttét, pedig ott az asszony jóval fiatalabb nálam.

Az anyukám azt mondja, állítsam kész helyzet elé a párom, titokban hagyjam abba a tabletta szedését. A barátnőm szerint ez nem etikus, és az én lelkiismeretem szerint sem az. De félek, megmérgezi a kapcsolatunkat az én baba utáni vágyam és a férjem közönye. Még egy ideig tudok várni, de aztán valamit lépnem kell. Mit gondol, mit tegyek?

Üdvözlettel: Nóra

Kedves Nóra!
Együtt érzek önnel, tudom, milyen erős lehet a gyermek utáni vágy a nőben. Mégis azt mondom: egyelőre ne készüljön radikális lépésre. Amúgy meg még a házasságkötés előtt ajánlatos megbeszélni a legalapvetőbb életcélokat, melyek között nem éppen az utolsó, hogy ki, mikor és mennyi gyereket szeretne. De ha ez eddig nem történt meg, akkor most itt az ideje. Ám a férfiak semmit sem utálnak annyira, mint a párkapcsolatról lelkizni. S mivel eddig se sírással, se veszekedéssel nem nagyon tudta meggyőzni a férjét – ez az út nem járható.

Javasolnám, hogy barátaik hamarosan megszülető kisbabáját látogassák rendszeresen. Ha úgy látja, hogy férjének kedvére van a kicsi, az mindenképpen reményt keltő. (Azt nem javaslom, hogy többgyerekes családnál „dobja be a mély vízbe”, mert még inkább megijedhet.)

Különben pedig kicsit engedje el ezt a témát, igyekezzen visszavarázsolni a régi hangulatot. Aztán egy idő múlva, mondjuk, az év végén, üljön le vele beszélgetni. Nyugodt hangon szabjon egy határidőt, aminél tovább nem hajlandó a gyermekvállalást halasztani. Ha jó a viszonyuk, azt gondolom, a férje is rábólint majd.

Hadd mondjam még el: számtalan példa van arra, hogy a felelősségtől, szülőségtől ódzkodó férfiak, amint karjukba vették első gyermeküket, kiváló apákká váltak.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes