Engedjük ki a gőzt!

Nem nagyon hallottam még olyan családról, ahol örömmámorban teltek volna a szabadság első pillanatai. Beleértve a csomagolás fázisát is.
– Mindent én pakolok. Közben a gyerekek rohangálnak, teljesen fel vannak spannolva, és percenként megkérdezik, hogy mikor indulunk már. Az apjuk meg ölbe tett kézzel várja, hogy berámolhasson az autó­ba. Aztán útközben megkérdezi, hogy elpakoltam-e a fényképezőgépet. Évek óta így indulunk el. Rohanás, kapkodás, őrjöngés – meséli Varga Gyöngyi kétgyermekes anyuka.

– Embertelen az a cuccmennyiség, amivel mi elindulunk. Kis- és nagyszatyrok tömkelege, mondtam, hogy vonattal kellene utazni. Nem értem, minek például ételt pakolni az útra, amikor minden sarkon lehet venni egy szendvicset – ezt már István, a férj mondja. – Általában néma csöndben indulunk, addigra olyan feszült mindenki. Szerencsére, mire célhoz érünk, feloldódik a hangulat. Ha csak nem kell még háromszor visszafordulni, mert otthon maradt valami. És ha a gyerekek nem kezdenek el veszekedni valamilyen ostobaság miatt. A tényleges nyaralás időszaka már nyugisabb, élmények ezért mindig vannak. De hogy pihenés lenne a szabadság, arról szó sincs – teszi hozzá.

– Ha egy család vagy párkapcsolat működőképes, akkor pár óra feszültség után helyreáll a béke – vélekedik Kiszely Márta pszichológus a nyaralás kezdeti nehézségeivel kapcsolatban. – Mindenkiben van természetes önzés, és az emberek többsége jogosan várja el, hogy ha szabadságon van, a maga igényei szerint kapcsolódhasson ki. Ehhez képest megjelenik a gyereke, hogy focizzon vele, vagy a társa, hogy menjenek el táncolni. Miközben ő nem akar mást, mint egy nyugágyban heverni. Jó esetben, kompromisszumkészséggel, elsimulnak a feszültségek.

A pszichológus szerint nem egyedi jelenségről van szó, a szaknyelvben már létezik a neurotikus hétvége kifejezés. A családtagok kizökkennek a hétköznapi rutinból, s a közösen töltött szabad napokon nem tudnak megfelelni egymás elvárásainak. Rosszabb esetben nem tudnak mit kezdeni egymással. Nem ritka, hogy a családtagok nyaraláskor szembesülnek azzal, hogy milyen habitusú, érdeklődésű az az ember, akivel egy fedél alatt élnek. Csak a mindennapi rohanásban ez nem derült ki egymás számára. Sok pár például nem is szeret kettesben nyaralni, hatalmas társaságot szerveznek, hogy „túléljék” a szabadságot.

– Ha a család gyerekkel együtt nyaral, több oka lehet a konfliktusnak. Ez természetesen attól is függ, hogy hány évesek a gyerekek. A szülők többsége csak anyagi áldozat árán tudja megoldani a nyaralást – mondja Kiszely Márta. – A kisebbekkel elég nehéz megértetni, hogy nem lehet minden árusnál vagy boltban vásárolni. És amikor a gyerek századszor nyúzza valami vacakért az apukát vagy anyukát, nehéz kimondani, hogy nincs rá pénz. Ez sokszor vezet feszültséghez. A nagyobbak pedig már inkább önálló programot szerveznének a közös nyaralás alatt, amit sok szülő nem néz jó szemmel.

Ám nem reménytelen a helyzet, a családtagok többsége megpróbál rugalmas lenni. Hiszen mégiscsak azért mennek nyaralni, hogy jól érezzék magukat. És arra is van példa, hogy a hétköznapok vannak tele konfliktussal, míg a nyaralás maga a paradicsom a családok vagy a párok számára. Ők alig várják, hogy önfeledten együtt tölthessék a vakációt.