Kúszócserje védi a falat

Szépek és többnyire igénytelenek, többségük léggyökerekkel és tapadókorongokkal rögzíti magát, így támberendezés nélkül is képes fölkapaszkodni a sima falra vagy fatörzsre. Tévhit, hogy a kúszócserjék kapaszkodószerveikkel úgymond „kiszívják” a falat, tönkreteszik a vakolatot. Ahogy a még élő tapadókorongok megkapaszkodnak, egy-két hét után el is halnak, és ilyen állapotukban rögzítik a növényt. A lombozat pedig, amelyben az egyes levelek zsindelyszerűen fedik egymást, védi a falat a csapadéktól.

A sima kerítésre, házfalakra kapaszkodó cserjék között a japán vadszőlő a legnépszerűbb. Levelei nyáron üde zöldek, ősszel lilás-bíborban pompáznak. Talajigénye közepes, és csak a telepítés első éveiben igényli az öntözést. Napos, félárnyékos fekvésben érzi jól magát. (A falak északi oldalára az Amerikából származó, árnyéktűrő tapadó vadszőlő való.) Kezdetben vízszintes ágakat növeszt, majd mikor egy falszakaszt beborít, néhány függőleges hajtást hoz, és beteríti az alsó sávot.

A virágos kúszócserjék népszerűségi listáját alighanem a trombitafolyondár vezeti. Léggyökerekkel kapaszkodik, narancs- vagy bíborszínű tölcséres virágai júliustól szeptemberig nyílnak. Edzett, életre való növény, 15-20 méter magasságba is fölkapaszkodik. (Ha hagyják, hogy a cserepek alá kússzon, képes lefeszegetni azokat.)

Változatlanul kedvelt a lila akác is zuhatagszerűen lecsüngő lila virágfürtjeivel. Fejlődésének kezdetén ez is igényli a vizet, később elviseli a szárazságot is. Nagyon hideg teleken visszafagyhat, ezért – főként fiatal korban – célszerű takarni a töveit.