A közös lakás mégsem közös?

Az alapprobléma az, hogy a családjaink anyagilag nem állnak azonos szinten. A férjem egyetlen gyerek, a szülők jómódú vállalkozók, nagy ház, mindenkinek autó, Balázs is abban nőtt fel, hogy amit megkívánt, azt megkapta. Szerencsére így is normális, szerény fiú maradt. Mi sem vagyunk kimondottan szegények, de hárman vagyunk testvérek, a szüleink közalkalmazottak, úgyhogy jóval szerényebben élünk. A két szülőpár egyébként elég jó viszonyban van egymással, s igazán nem mondhatom, hogy az eltérő életszínvonal gondot okozott volna. Legalábbis eddig.

Jelenleg bérelünk egy lakást. Az anyósomék azt szerették volna, ha odaköltözünk az ő nagy házukba. Ezt semmiképpen sem szeretném, szerencsémre Balázs sem, így ki tudtuk védeni. Nemrég azt mondták, vesznek nekünk egy két és fél szobás lakást abban a városban, ahol dolgozunk. De mindjárt hozzátették, hogy természetesen Balázs nevére veszik és ráteszik a haszonélvezetüket, arra az esetre, ha elválnánk. Így, bele a képembe. Nagyon rosszulesett, mert eddig úgy mutatták, szeretnek. Akkor nem szóltam semmit, de este nekiestem a férjemnek. Ő szabadkozott, nem tehet róla. Meg hogy mindegy, úgyis együtt lakunk benne. Anyámék is rossz néven vették, hogy az anyósomék a válásunkra készülnek. A barátnőm viszont azt mondja, nincs igazam. Otthon lezártam a témát, de a rossz szájíz megmaradt.
Üdvözlettel: Csilla

Kedves Csilla!
Én is azt mondanám, amit a barátnője. A szülők előrelátása bizony nem légből kapott. Ma minden második házasság válással végződik. Nem lenne igazságos, ha egy-két évi házasság után mindkét fél egyenlő arányban osztozna azon a lakáson, amit egyikük szülei vettek.

De hozzáteszem, hogy azért megértem a keserűségét is. Nem volt sem kedves, sem tapintatos, amilyen módon ezt az anyósáék közölték. Ezt nem így kellett volna. Hanem szépen, kedvesen elmagyarázni, hogy ez nem személyes dolog, csak egy általános jogi előrelátás. Nem így tették, s lehet, hogy ők is kínosan érezték magukat, ezért vágtak durr bele, a közepébe. Nem kell arra gondolnia, hogy a válásukra számítanak, szerintem továbbra is szeretik magát, még ha nyersen is fogalmaztak. Azt javaslom, tegye túl magát a sértettségén. A férjét meg semmiképpen se bántsa emiatt. De az anyósáékkal szemben se duzzogjon, hiszen azzal csak őket igazolja. Örüljenek az új lakásnak, hiszen nagyon sok fiatal boldog lenne ilyen ajándékkal. Mutassák meg, hogy az óvintézkedésnek soha nem kell életbe lépnie.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes