Lelki bajok leltára
A világon mintegy 350 millió depressziós, 300 millió alkoholbeteg él, s évente egymilliónyian vetnek önkezükkel véget életüknek. A pszichés betegségekről a lelki egészség világnapja (október 10.) előtt kérdeztük dr. Gőgh Edit neurológus, pszichiáter főorvost.
Kép: tömegközlekedés busz nyugati tér tömeg iszony pánikbetegség rohanás bkv 2007 12 22 Fotó: Kállai Márton
– Miből erednek az említett elborzasztó számok?
– Az egyik ok, hogy lelki teherbíró képességünk egyre gyakrabban megroppan. Ebben szerepet játszik a létbizonytalanság, a hajszás élettempó, a mindennapi stressz, a hosszabb távú célok ellehetetlenülése. Mindez veszélyezteti önértékelésünket, aminek megingása lavinát indít el a lelkekben. Ehhez jön a kissé félresiklott emancipáció: szaporodnak a férfias nők és a nőies férfiak. A másik fontos ok az elidegenedés, az elmagányosodás. Márpedig a társtalanok hamarább betegszenek meg, mint a szeretetteljes kapcsolatban élők.
– Ha a lelki bajokról esik szó, nem kevesen a fejüket kocogtatják, azaz a „dilinyósságra” utalnak, mások pedig lemondóan legyintenek és a „hisztériát” emlegetik.
– Az emberi szervezet összhangra törekszik, ami a test-lélek-szellem harmóniájában egységes és egész(séges). Amennyiben az egyensúly megbomlik, felborul az egység és az egészség. S ha ez az állapot tartósan fennáll, a szervezet – a teljesség igénye miatt – kitölti az űrt: evéssel, itallal, takarítási hóborttal, horgászási mániával vagy egyszerűen „csak” betegséggel. Stressz, harag, megaláztatás, mellőzés, csalódás, magány miatt előbb a lélek sérül, majd ezt követően előbb-utóbb a test is megbetegszik. A testi betegségek zöme pedig – így a rák és a szívinfarktus is – a lélekből indul el! Főként a tartós szorongások és félelmek, megrázkódtatások, megoldatlan külső-belső konfliktusok és elfojtások okoznak olyan betegséget, mint a migrén, gyomorfekély, asztma. E tünetek és betegségek üzenete olykor segélykiáltás. Vagyis a betegség olyan nyelvjárás, amit az orvosnak és betegnek együtt kell értelmeznie, megfejtenie, hátterét feltárnia.
– Segítenek a mai patikaszerek?
– Léteznek nagyon jó hangulatjavító gyógyszerek, melyek átmenetileg segédkezet nyújtanak. Ám olykor a pszichiáter – akihez nem szívesen mennek el a panaszosok – tehetetlennek érzi magát. Felírja a szorongásoldót, nyugtatót, ami igazából csak a felszínen segít, ez még csupán a mankó. Ha kapcsolati gondok, munkahelyi nehézségek támadtak, sem az orvos, sem a gyógyszer nem képes önmagában megoldani a problémát. Tény, hogy e patikaszerek nagy részéhez hozzá lehet szokni. Ezért amennyiben megoldható, igyekszem a betegeknek csak legutolsó sorban, a lehető legrövidebb ideig adni-ajánlani az orvosságokat. A pszichoterápiás beszélgetésekkel legalább ugyanolyan jó hatást érünk el, mint a kémiai szerekkel. Mert a lelki nyavalyákra a legjobb medicina is lelki eredetű: a bennünket támogató emberek szeretete!
– Aki végül is kikászálódik a lelki bajaiból, legtöbbször ugyanott és ugyanúgy folytatja az életét.
– A lélek nem felejt: aki abba a szeretetlen, konfliktusokkal teli családi-munkahelyi közegbe kerül vissza, ahol megbetegedett, ott újból felbukkannak a már ismert tünetek. A felírt gyógyszer mellett csapatmunkára van/volna szükség, amikor összefog a család, barát, munkatárs, orvos és beteg. Sajnos éppen ez hiányzik a leginkább. Tanulságképpen hadd idézzem ide dr. Robert Vilain, a Bristoli Egyetem filozófiai tanszéke professzora mondását: „A lélek iszik, s a szervezet fizeti a számlát”.
