Volkswagen Passat Variant 2,0 TDI: a mítosz

Nem is olyan régen a frankfurti autókiállítás Bentley-standján közölte a kifogástalan öltönybe bújtatott értékesítő: „….and this is when you are arrived. The Mulsanne.” – vagyis a csúcsok csúcsa, innen már nincs tovább, ennél többet nem nagyon tudsz elkölteni új autóra (nagyjából 110 millió forint a listaára). Na már most, a hazai multidolgozók és úgy egyáltalán minden egyszerű ember számára ezt jelenti a Passat is.

Reálisan nézve ennél többet nem nagyon érdemes autóra költeni, minden ami efölött van, luxus. S hát Passatot vezetni jó, mert tényleg előzékenyek, kedvesek az autóstársak, a parkolóban irigységgel vegyes elismerő pillantásokat kapunk. Hogy mi a pszichológiája, nem tudom, de nálunk tényleg nagyobb a presztízse, mint egy Insigniának, Mondeónak vagy Mazda6-nak.

Pedig az előbb felsorolt típusok mindegyike izgalmasabb nála, van bennük valami fűszer. A Passatban semmi. Kifogástalan német úriember, akibe cseppnyi humor vagy bohémia sem szorult. Az autó sokat nem változott az elődhöz képest. Mindenhol hangsúlyozták, hogy igenis modellváltás történt, nem facelift – értsük meg, komoly autógyáraknál a modellciklusban a revolution-t (forradalom) mindig evolution (evolúció) követi. Ezért az alapformához egyáltalán nem nyúltak, csak kicsit kifazonírozták az ábrázatát. A játékosnak eddig sem nevezhető, de legalább valamilyen frontrész kifejezéstelenebb lett – nekem nem is tetszik jobban az új egyszerű téglalap lámpája. A belső talán még kevesebbet változott, meg kellett gyorsan néznem az elődmodellt, hogy találjak néhány különbséget. A műszeregység letisztultabb, szebb és fehéren világít (bár a rádió kijelzője megmaradt a hagyományos kéknek), kaptunk egy elegánsnak szánt, de kicsit vicces analóg órát és a szemnek szép szálcsiszolt fémet majmoló műanyag dekorációt, amit inkább ne fogdossunk. Ezen apróságokat leszámítva minden maga a tökély, de tényleg. Agyontervezett tárolóegységek, könnyen variálható utastér, hatalmas (600 liternél is nagyobb) csomagtartó és példásan kényelmes ülések. Logikusan nyilván mindenki kombit szeretne, mert szebb és praktikusabb is mint a limuzin, bár itthon valamiért ez utóbbi a nagyobb presztízsű.

Passat Variant 2,0 CRTDI DSG BMT. Kicsit hosszú az autó neve, nem véletlenül. A 2 literes CRTDI motor 2-3 éve létezik és még jobb hírű, mint elődje, a 2 literes PDTDI. 140 lóerőt ad le, ami az utolsó szálig érezhető is: nagyon dinamikusan és élvezetesen mozgatja a nagy testet. Az imádott duplakuplungos DSG váltó még mindig remek, villámgyorsan és észrevétlenül kapcsol fel-le. Egy ilyen autóban feleslegesnek tűnik a manuális mód, amit ráadásul a váltókarral és a kormány mögötti fülekkel is megtehetünk. Meggyőződésem, hogy ezt a sofőrök 99 százaléka egyszer kipróbálja és kész.
A BMT, vagyis Blue Motion Technology csomag kevesebbet jelent, mint például a Polo Bluemotion modellje: utóbbinál a karosszériát is módosították és alacsonyabban ül az autó, míg az előbbi csak egy start-stop rendszert és alacsony gördülési ellenállású gumikat takar. Bár a motor újraindítása kicsit lassú, azért szépen teljesít. Városban 6,5 literrel lehet eljárkálni, de országúton 110-re belőtt tempomattal nyugodtan haladva a 4,5 liter sem nagy kunszt, ami azért nagyon rendben van. Hihetetlenül robosztus, mégis nyugodt autó ez a VW, érezni az évtizedek tapasztalatát a lemezek alatt. A futómű száz százalékosan semleges, szinte lehetetlen kihozni a sodrából a kocsit. A titok igazából az, hogy semmi sem a legjobb, de minden nagyon jó. Kicsit olyan, mint amikor valaki tíz különböző sportágban jut ki az olimpiára és összeszed néhány bronzot és ezüstöt, de az arany nem jön össze.

Az új Passat olyan, mintha nem lenne. Mint a láthatatlan inas, mindent a kezünkbe ad, de nem nyomakodik az arcunkba. Siető menedzsereknek ideális, autót szeretőknek kicsit unalmas. Az árát persze megkérik, de hát a németek már csak ilyenek. 7 millió felett indul a kombi alapmodell, de a tesztelt változat már majdnem 9, és még korántsem tettünk bele minden menő extrát (színes képernyős navigáció, fáradtságérzékelő, távolságtartó tempomat). S hát lássuk be: lehangoló egy 9 milliós kocsiban 3-4 vakkapcsoló a váltó mellett. A legtöbben úgyis céges kocsiként kapják majd, ott pedig ez a csúcs. Minden területi vezető álma. Persze szigorúan limuzinként – csak mert a nép szerint az az elegáns kocsikat.