Hallgatni is tudni kell

– Mindkét fél részéről figyelmet kíván a jó beszélgetés – szögezi le Somogyi Krisztina pszichológus, kommunikációs szakember. – Ha gondosan figyelve fogalmazzák meg a szavakat, érdeklődéssel és empátiával fordulnak a beszélgetés résztvevői egymás felé, akkor az üzenet érzelmileg elérhető és megérhető. Nincs ez másképp a gyerekekkel történő beszélgetés során sem. A szavakból, hangsúlyokból a gyerekek számára kiderül, kiben bízhatnak és hogy bennük ki bízik. Ez pedig minden érzelmi kapcsolat alapja. A kamaszkor zűrös időszakában azonban a beszélgetések nem mindig úgy alakulnak, ahogy azt a szülők szeretnék.

A most 15 éves Edinát két éve vitte apukája pszichológushoz. Szerinte Edina otthon elviselhetetlen volt: szeszélyes, szemtelen, nem együttműködő. Ha szülei kérdeztek tőle valamit, többnyire provokatívan válaszolt, ám tudomásuk szerint a suliban nem volt panasz rá.

– Nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy a lányomnak gondjai vannak az iskolában – árulja el az édesapa. – Az osztályban klikkek alakultak, és ő nem találta a helyét egyik csapatban sem. Úgy érezte, népszerűtlen, és ezért szépen lassan elszigetelődött a társaitól. Szíven ütött, amikor azt mondta, azért nem beszélt otthon erről, mert soha nem tekintettük őt partnernek, úgymond lenéztük a problémáit. Valóban, ha erről beszélt, félbeszakítottuk és kioktattuk, hogy ezek nem igazi gondok.

Gyakori, hogy a szülők csak legyintenek a gyerekek iskolai „drámáira”, mondja a szakember. Edina története nem szokatlan: sok szülő nem tudja, hogyan hallgassa meg a gyerekét. Ha ugyanis a szülő valóban tud hallgatni, akkor a gyermek biztonságban érzi magát, őszinte lesz, és kiderülnek a valódi érzések és problémák. Amit nem árt tudni: a hallgatás a figyelemmel kezdődik. A figyelem ugyanis megköveteli a hallgatást vagy a minimális válaszokat. A szakember szerint minden családban van egy jó „hallgató”, és általában ezek az anyák. Mindegy, hogy reggel az autóban, otthon este főzés közben vagy a lefekvés előtti pillanatokban van lehetőség csendben hallgatni a gyerekeket, a lényeg, hogy érezzék, van idő a beszélgetésre.

– A szülőknek fel kell készülniük arra, hogy ezek a vallomások bizony belőlük is kiváltanak bizonyos érzelmi reakciókat. Ez lehet félelem, bűntudat, szorongás vagy bosszúság. Hiszen ki szereti látni, hogy a gyermekének fáj valami? De ugyanez megtörténhet fordítva is: ha a gyerek bánt meg valakit, a szülő joggal érezheti úgy, hogy felháborítónak tartja a saját gyermeke viselkedését. Utóbbi esetben előfordulhat, hogy meginog a bizalma a gyerekben. A szidás és a bíráló szó helyett azonban célszerű a szülőknek is őszintén elmondani, miért érinti őket fájdalmasan a gyermekük tette. Ennek megtanulása hosszadalmas munka és sok esetben csak szakember segítségével sikerülhet – összegez a doktornő.