Otthonunk dísze

Az orchideák mintegy 250-300 évvel ezelőtt kerültek először Európába, de igazi fénykorukat a XIX. században élték. Az orchideák királynőjének tartott Cattleyát a véletlennek köszönhették a brit gyűjtők: páfrányok és mohák csomagolásaként érkezett a szigetországba, de akkor még senkinek sem volt fogalma róla, hogy mibe botlottak. Aztán egy szenvedélyes londoni gyűjtő, William Cattley kíváncsiságból elültetett néhányat a „csomagolóanyagokból", s azok meseszép virágokat hoztak.

Az orchideák gyűjtése akkoriban még csak kevesek kiváltsága volt. Mivel sokáig nem tudták, hogyan kell tartani, a külföldről behozott példányok rendre kipusztultak. Mára az orchideanemesítés olyan szintre fejlődött, hogy több százezer fajtája él világszerte, és a tartása sem igényel különleges felkészültséget.

Az orchidea 18–25 fok közötti hőmérsékleten érzi magát a legjobban, ügyeljünk, hogy éjjel se hűljön a levegő 16 fok alá. Fontos a friss levegő, de huzatba ne kerüljön! Ha egyszer megfázik, rövid időn belül lehullajtja az összes virágát. Nem szereti a túlzott öntözést, télen tíznaponta is elég meglocsolni. (Figyeljünk rá, hogy a levélhónaljban ne maradjon víz!) Öntözésre valamilyen lágyvizet (eső, szűrt, forralt-lehűtött) használjunk, 10 naponként tápoldattal keverve.

Elvirágzás után vigyük hűvösebb, árnyékosabb helyre a növényt, mert ezzel elősegíthetjük a további virágzást. Ha a virágszár felkopaszodott, érdemes a szárat a levéltő felett néhány centiméterrel (az első szárcsomó felett pár milliméterrel) levágni. Így a tőből fejlesztett új virágszáron ugyanolyan dekoratív virágok fejlődnek majd, mint korábban, amelyekben hosszú időn át gyönyörködhetünk.