Otthonra lelt ereklyék

Galambos Erzsi, Sas József, Szegedi Erika, Moór Marianna, Pécsi Ildikó, Szilágyi Tibor, Koncz Gábor, Trokán Péter, Gábor Miklós, Reviczky Gábor – hogy csak néhányukat említsük. Legendás direktoruk Radó Vilmos volt, akit mindenki „csak” Vili bácsinak szólított.

Nem nehéz megtippelni, mi lehet Tancsáné rajongásának indítéka: annak idején ő is színésznőnek készült, de végül másként alakult az élete, szakszervezetisként ápolta a kultúrát a magnetofongyárban. De a helyi színházban szinte valamennyi előadást megnézett, és megpróbált a művészek közelébe férkőzni. Gyólay Viktória operettprimadonnával baráti viszonyt ápolt, sok segítséget kapott tőle hajdani kollégái felkutatásában. Sokakkal személyesen találkozott, mindenki boldogan ajándékozta neki kecskeméti kötődésű tárgyait: jelmezeket, jelenetfotókat, dedikációkat, plakátokat, egyéb dokumentumokat.

A magánmúzeumot csak alkalmanként lehetett látogatni. A gyűjtő arról ábrándozott, hogy egyszer majd méltó helyen mutathatja be a kincseit. Sajnos sem a város önkormányzatától, sem a helyi színháztól nem kapott segítséget, így csak saját magára és támogatóira számíthatott. Létrehozta az Örök Életű Kecskeméti Színházművészetért Alapítványt, hogy azon keresztül intézze a leendő bemutatóhely ügyeit. Legfőbb patrónusa továbbra is Gyólay Viktória volt, aki azonban tavaly januárban elhunyt. A színésznő teljes vagyonát az alapítványra hagyta, s a nemrég eladott belvárosi lakásának árából vehettek egy kertvárosi ingatlant. A mintegy száz négyzetméteres, földszintes házban méltó helyre kerül majd a színháztörténeti jelentőségű gyűjtemény. Tancsáné Uzsorás Katalintól megtudtuk, hogy a múzeumépület kialakításának munkálatai minden bizonnyal elhúzódnak, így a tervezett őszi megnyitót jövő év tavaszára kell halasztania.