Receptre írt zene

– Engedje meg, hogy szemtelen kérdéssel kezdjem: mi szükség van a zeneterapeutákra? Ha jó kedvem van, vidám zenét rakok be a lejátszóba, ha szomorkodom, akkor komorat…
– Ha csupán zenét hallgatok, akkor magam is így teszek. A zeneterápia azonban ennél sokkal több. Általa lelki gondokat tárhatunk fel és kezelhetjük is azokat. A zene nem önmagában gyógyító erő, hanem eszköz egy-egy behatárolt cél érdekében.

– A kliens meghallgatja a zenét, s aztán elmondja, milyen élményeket, érzéseket váltott ki belőle?
– Ez az egyik módja a terápiának. A megfelelő légkör kialakulását követően az első mozzanat a megoldandó probléma megismerése. Ezután választom ki a zenét, ami segít a gátak feloldásában: a kliens elkezd beszélni, ami már önmagában nagy lépés a kibontakozáshoz. Máskor meg diskurzus alakul ki, s együtt bogozzuk életének egy-egy csomóját.

– Munkája tehát hasonlít a pszichológuséhoz.
– Annál is inkább, mert van olyan pszichológus, aki szintén igénybe veszi a zenét a kezeléshez. De nem csak a pszichológus: nekem például a fogorvosom is ekképpen oldja a szorongásomat, amikor beülök a székébe. De létezik kismamáknak ajánlott zene is. Miközben hallgatja, figyeli, hogy milyen hatást gyakorol a magzatra. Van aztán a zeneterápiának olyan része is, amikor maga a kliens kezd el zenélni.

– Velem rosszul járna. Határozottan zenei antitalentum vagyok…
– Az ilyenekkel a legjobb dolgozni. Aki ugyanis tud zenélni, az önkéntelenül is azt kezdi játszani, amit már megtanult. Nekem viszont arra van szükségem, hogy ösztönösen játsszon valaki. Ebből is következtetéseket lehet levonni.

– Hogy agresszíven ütöm-e a billentyűket vagy éppen csak pötyögök?
– Például. De már az sem véletlen, hogy milyen hangszert választ a zenéléshez. Ha egyáltalán választ. Mert csilingelhet üvegen, dobolhat az asztalon vagy akár a saját térdén is. Én pedig ráhangolódom, s együtt zenélünk, ami még inkább felismerhetővé teszi a megoldanivalókat.

– Miért nem lehet a lelki zűröket zene nélkül, csak beszélgetéssel feltárni?
– Lehet anélkül is, de sokszor nehezebb. Különösen, ha a galiba gyökere abból az időből származik, amikor a kliens még nem tudott beszélni, illetve olyasmi, amire nem találjuk a szavakat. És van egy harmadik fajtája is a terápiánknak: amikor zenehallgatás közben alkot a páciens. Agyagozik vagy rajzol. Netán leír egy történetet, báboz, táncol… Ez is segít felszínre hozni a bajokat, s hozzájárul a gyógyulásához.

– Mondana néhány példát arra, milyen lelki gondokon tud segíteni a zeneterapeuta?
– Gyakorlatilag bármin. Ugyanúgy említhetem az anya-gyermek konfliktust, mint a gyászt, a tanulási zavart vagy a pszichoszomatikus betegségeket.

– Mióta létezik az ön tudománya?
– Néhány évtizede. Amerikában kezdték használni világháborús traumákat átélt katonák lelkének gyógyítására. Angliában fogyatékos gyermekek és felnőttek lelki egészségét ápolták vele. Hazánkban úgy 25 éve oktatják ezt az eljárást.

– Ehhez képest nem sokat hallani róla.
– Sajnos nem. Pedig el lehet sajátítani Budapesten és a Pécsi Tudományegyetemen. Ez utóbbin szereztem a tubatanári diplomámat 2006-ban, s ott képeztem tovább magam zeneterapeutának.

– Nem járt volna jobban, ha megmarad zenetanárnak?
– Megmaradtam annak is, mert amikor nem rendelek, zenét tanítok. Felismertem azonban, hogy számomra nemcsak a tanítás az öröm forrása, hanem a zenével gyógyítás is. Akkor miért ne tenném?

– Már csak a saját lelki egészsége érdekében is…
– Ha úgy vesszük, igen, azért is.