Ford Ranger 3,2 Wildtrak: a gazda gizda

Amerikai ismerőseim jóízűt röhögtek, mikor az előző Ranger-t meglátták itthon. Hogy errefelé ez a pick-up méret? A szemükben láttam, hogy a platóra felállni sem mernének, attól tartva, hogy összerogy alattuk a létraváz. Most bezzeg bólogathatnának, az új Ranger ugyanis sokkal közelebb van Amerikai megfelelőjéhez, a hihetetlenül népszerű F-150-hez, mint bármikor ezelőtt. Nagy, vagyis inkább hatalmas. Jó tíz centivel túlnyúlik a Nissan Navarán, de magasabb is nála. Ha pedig eddig azt hittük hogy a VW Amarok robosztus és ijesztő, akkor nézzünk farkasszemet az új Forddal. Ha egy sötét sikátorban szembe jönne velem, sarkon fordulnék és elrohannék.

Az arckifejezésében van némi maró gúny: háhá, ti is pick-up-ok lennétek? Na, húzzatok az utamból, de nagyon gyorsan! A hasmagassága 23 centi ami kissé kényelmetlenné teszi a beszállást, viszont pont elég, hogy magunkat feljebbvalónak érezzük. Ez a kicsit fellengzős, nagyképű stílus egyébként az egész autó karakterét átszövi, de ez bizonyára szándékos, a célcsoport igényeit pontosan felmérő kutatás végeredménye. A tesztautó a létező legmagasabb Wildtrak felszereltségben és a speciális narancssárga színben egyértelműen tekintetvonzó, akár az Andrássy útonn, akár Érd-felsőn gurulunk végig.

Ami tényleg tarkón ver, az a beltér. Oké, hogy egyre személyautósabb beltereket gyártanak már a buszokhoz is, de hogy a Rangert sötétben simán össze lehet keverni a Focus-szal, az azért tényleg komoly. Az első, ami feltűnik, az üléspozíció: a szépen megvarrt bőrülésekben pont kézre esik a váltó, nem kell előredőlni a középkonzol kezeléséhez, személyautós szögben áll a kormány. Ráadásul az anyagokat, a formákat és a világítást is tökélyre fejlesztették. A műszerek, a kilincsek, a lábtér kék-fehér fényben ragyog, messze ez a legszebb melósautó belső a jelenlegi piacon. Igazából kissé már túlzás is. Kinek kellhet egy ennyire felszerelt pick-up? Nem tudom magam elé képzelni a vásárlót. Mert ha városban akar járni, akkor vehet sima SUV-ot, ha dolgozni fog vele, akkor meg felesleges a sok extra és flinc-flanc. Merthogy abból is van bőven. Tempomat, fűthető ülések, navigáció és még folytathatnám. De ott tartottunk, hogy elöl rettenetesen jó ülni. A hátsó sorban sem rossz a helykínálat, inkább az zavaró hogy a Ranger ráz – bár ez megint csak minden pick-upra igaz. A hátsó laprugók terheletlenül ugyanis meglehetősen nyersen tompítják az úthibákat, de amint feldobunk egy méretesebb vaddisznót hátra, kisimul a legrázósabb földút is.

Ami – meglepő módon – nagyon hiányzik, az a csomagtér. Igen, tudom, van egy gigászi plató, ahova ráadásul a szabvány EUR raklap is felfér és egytonnáig pakolhatunk, de egy kabátot sem mer az ember az autóban hagyni, mert a kesztyűtartó a legnagyobb zárható rekesz. Másfelől hiányzik a roló a csomagtérről, ami alap lenne, hogy ne ázzon el a rakomány, legyen az bármi. Még okosabb volna a hátsó ülések mögé legalább egy sporttáska méretű rekeszt beépíteni, egyből élhetőbb lenne a Ranger. De ez nemcsak rá igaz: minden pick-up ilyen.

A motorválaszték csúcsán a 3,2-es dízel ül, szerény 200 lórővel (a Nissan 2,5-ös dízele 190-et tud és érzésre nagyon hasonló) és impozáns 470 Nm nyomatékkal. A gázra lépve prüszköl, rázkódik és elég rendesen kilövi az amúgy hatalmas testet. Ennek ellenére úgy vélem, túlzás: elegendő a 2,2-es alapmotor is. A fogyasztását 10 liter alá nem sikerült leszorítani, de városban sem sikerült 11 fölé vinni. 200 ló, 2 tonna, négy kerék – azt hiszem, ez reális érték.

A futómű – ahogy már taglaltuk – nem utasbarát, de erről nem a Ford tehet, ez ilyen és kész. Jó minőségű aszfaltúton azért könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy alapvetően munkagépben ülünk, de ez elsősorban a belső érdeme, ami tényleg minden várakozást felülmúlóan jól sikerült. Minden Ranger sajátja a menet közben is egyszerűen kapcsolható négykerékhajtás, amivel komoly terepen is elboldogultunk. Hiába a csilli-villi könnyűfém felni, a narancssárga betétes bőrfotelek, sárba, erdőbe, úttalan utakra való a Ranger. A masszív felépítésre pedig abból következtethetünk, hogy sehol sem nyiszorgott, zörgött semmi.

Az ára a Wildtrak felszereltséggel közelít a bruttó tízmillióhoz, vagyis ezt néhány divatvadászon és Ranger-őrültön kívül kötve hiszem, hogy más is megveszi. Reálisabb és gazdaságosabb is a 2,2-es dízel 150 lóval, egyszerűbb felszereltséggel nettó 5,7-ért. A kategóriában ráadásul ez az első, aminek a töréstesztje öt csillagos. Vidéki gazdaságokban, a tanyavilágban, vadásztársaságoknál – ha választhatnék – ebben szeretném túlélni a mindennapokat.