Szelíd szarvasok, agancskiállítás, változatos vadételek vonzzák a látogatókat a zselici Bőszénfára, ahol a Kaposvári Egyetem állattenyésztési-vadgazdálkodási tangazdasága és kutatóközpontja működik. Az itteni szarvasfarm a zárt téri vadtenyésztés legnagyobb hazai bázisa, egyben turisztikai célokat is szolgál.
Kép: Nagy János szarvastenyésztö Bőszénfa Böszénfa 2012.10.12. fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter
Nagy János, a Kaposvári Egyetem Vadgazdálkodási Tájközpontjának egységvezetője – aki tudományos munkáját a gímszarvasok legeltetéséből írja – előrebocsátotta: tevékenységük már nem az, aminek 1985-ben indult. Akkor Horn Péter akadémikus kezdeményezésére és vezetésével azt vizsgálták, hogyan lehetne a szántóföldi termesztésre kevésbé alkalmas területeket – új-zélandi minták alapján – zárt téri vadgazdálkodással, vadhústermeléssel hasznosítani. Ennek továbbfejlesztéseként Bőszénfán ma már több mint 1400 gímszarvas, csaknem háromszáz dámvad, őz, vaddisznó és muflon él. Az elmúlt évtizedekben több helyen alakítottak ki hasonlót hazánkban, de a legnagyobb létszámú szarvasfarm itt található.
Az 1997-től kezdődött új program célja, hogy a szarvasok természetes körülmények között éljenek, táplálékukat elsősorban legelőkön, vadföldeken találják meg, s csak télen, illetve aszályos időjárás esetén szoruljanak kiegészítő takarmányozásra. A zárt körülmények lehetőséget adnak az értékes egyedek kiválogatására, a génmegőrzésre, az állat-egészségügyi ellenőrzések és a kutatási feladatok ellátására. Az új-zélandi kezelőrendszer segítségével a mesterséges termékenyítés is megoldható. Erre a vadfajoknál szokatlan eljárásra csak ritkán kerül sor, amikor például a kiváló tulajdonságokkal rendelkező tenyészbika örökítő anyagát szeretnék a későbbiekben felhasználni. Az elmúlt öt év alatt mintegy 50 szarvasborjú született ezzel a módszerrel. Az állomány értékét jelzi, hogy minden tehén évente világra hoz egy borjút. A borjakat félévesen választják el az anyjuktól, mert a növendékek táplálékszükséglete eltér a tehenekétől, s így jobban kihasználható a fiatal állatok növekedési erélye.
A vadhús előállítása ismét reflektorfénybe került – vendéglátónk szerint nem véletlenül, mivel még sok kellemes meglepetést ígér. Kiváló beltartalmi értékű, ami a telítetlen zsírsavak kedvező arányában és az alacsony zsírtartalomban nyilvánul meg, és bőségesen tartalmaz fehérjét és ásványi anyagot. Mindezek ellenére hazánkban évente mindössze 20 deka az egy főre jutó vadhúsfogyasztás, ami kevesebb, mint a tengeri halé. Jó lenne, ha legalább ünnepnapokon kerülne vadhús a családok asztalára. Bőszénfán vadfeldolgozó üzemel, helyben is lehet vásárolni vadhúst, a nemrégiben megnyílt étterem kínálatát pedig a vadételekre alapozták.
A szarvasállomány fontos minőségi mutatója a trófea, a bikák évente elhullatják és újranövesztik fejdíszüket. A takarmányozás fejlesztésének és a tudatos szelekciónak köszönhetően az utóbbi évtizedben lényegesen javult a bikák agancsának mérete és minősége. Ez persze meghatározó az árbevétel alakulásában is.
A gazdaságban élő állatok elviselik az emberek jelenlétét, de csak annyiban igénylik, amilyen mértékben a táplálkozásuk múlik rajta. Télen az etetők környékén gyakran találkozhatunk szarvasokkal, de a tenyészidőben rendszerint nem várják be még a gondozójukat sem…