Citroën C5 Tourer 2,2 HDi: légpárnás kombi

A franciák egy ideje már nagyon okosan saját útjukat járják. A németek hadd készítsenek csak sportos autókat, a japánok meg rá vannak gyógyulva erre a megbízhatóságra vagy micsodára. Egy rendes francia autó ezekből egyiket sem tudja. Mert a galloknak három jelszava van: kényelem, elegancia és a család. Gyártanak tehát egy rahedli családi dobozt (sőt az egyterű kategóriát mint olyat is ők találták fel), és egy csomó gyönyörű és kényelmes kocsit. Például Citroënék a kombi C5-öt. Mai szemmel nézve a régi C5 viccesen béna, ez az új viszont nagyon el lett találva. A kinézetéhez egyébként már hosszászoktunk, lassan öt éve koptatják az utcákat és a mostani LED-es lámpás facelift sem hozott drámai változást. A C5 továbbra is lapos, széles és gonosz, na meg persze gyönyörű. Ja és a kombi verzió egyértelműen sokkal jobban sikerült.

A belső érdekes hogy már helyenként kicsit avittasnak tűnik, de itt is van bőven mit nézni. A fix közepű kormány, az ízléses ezüstbetétek és a pontos illesztések bizalomgerjesztővé teszik, de a praktikumról már elfeledkeztek. Ennek jegyében összesen egy darab pohártartót kapott az első sor az is el van süllyesztve a középső könyöklőbe, gyakorlatilag használhatatlan. A csúcsverzió ülései álomszerűek, nálam benne vannak a top 3-ban. Jó nagyok, nem túl kemények és külön állítható a támla felső része, nagyon kényelmesen magunkra tudjuk hajtogatni őket.

A világos kárpit feldobja a hangulatot és okos húzás volt hogy a csomagtérben már a fekete szín uralkodik. Apropó, csomagtér: az opciósan elektromosan nyíló ötödik ajtó mögötti rész 505 liternyi cuccot képes elnyelni. A tolatókamera télen használhatatlan mert annyira bepárásodik, de ami rossz hogy sokszor a tolatóradar is errort jelez, ha befagy, így aztán nagyon kell óvatoskodni parkolásnál.

A 2,2-es, négyhengeres dízelmotor rettenetesen csendes darab, megérte az irdatlan mennyiségű szigetelést beépíteni mert nagyon finoman jár és minden helyzetben visszafogott a hangja, igen még egy jeges, téli reggelen is. A 200 lóerő meg teljesen elegendő és a hagyományos, hatfokozatú automatával igazából jó párosítás. Nem kapunk gyomorszájon rúgó gyorsulást inkább csak olyan érzékelhetetlen menést, amiből pillanatok alatt kaphatjuk a csekket ha nem vigyázunk. Többször volt, hogy 60 körülire saccoltam a 100-at. Városban a 11 litert is benyeli, városon kívül meg olyan 7,5 liter az igénye. Igaz, hogy a kasztni nehéz, automata és tél volt, mégis kevesebbre számítottam.

A futómű egy csoda. Ha valakinek meg szeretnénk mutatni, hogy Magyarországon igen szuperek az utak, egy Citroënben tegyük ezt meg. Ilyet senki más nem tud se a kategóriában, se sehol, igaz Rolls-t még nem vezettem. Szóval hidropneumatikus, ahogy már a 17. századi Citroëneknél is megszokhattuk. Csakhogy úgy küszöbölték ki a hátrányokat az évek során, hogy az előnyök mind megmaradtak. A végeredmény pedig olyan érzés mintha egy zselés párnán ülnénk, a fekvőrendőrök kifejezetten örömet okoznak, az úthibák pedig eltűnnek. Hirtelen irányváltásokra egy szempillantás alatt felkeményedik, tudunk vele Sport mód nélkül is gyorsan kanyarodni, és balesetveszélyes helyzetekbe sem sodor, mint a régi hidrós rendszerek. Ez az érzés tényleg csak itt élhető meg, ezért érdemes kipróbálni egy ilyen C5-öt. Ehhez tartozik a karosszéria magasság állítása is, lehet nyomkodni a gombot és liftezni föl-le, de igazából felesleges, a rendszer úgyis felülbírál minket. Az autó nagy problémája, hogy majdnem 1800 kilós, vagyis baromi nehéz, ezért aztán a havat nem annyira szereti és a viszonylag magas fogyasztás is ide vezethető vissza.

A C5 kombi Exclusive felszereltséggel és ezzel a majdnem csúcs motorral bizony 11 millióba kerül, szóval a legtöbb újonnan céges autóként kezdi majd, efelől nincs kétségem. Ahogyan afelől sem, hogyha céges autót kellene választanom, erősen elgondolkodnék ezen a kombináción.