Csírában az életerő

Kínai orvosok a szójacsírát már ötezer évvel ezelőtt is használták görcsoldásra, bőrtisztításra. Az egyiptomiak – a halálból való újjászületés reményeként – csírázó gabonát tettek a halottak mellé; a rómaiak gyakorlatiasabban álltak hozzá: a tavaszi fáradtságot orvosolták vele. A középkori Európában, illetve a nagy földrajzi felfedezések korában pedig a C-vitamin hiánya miatt föllépő skorbut ellen ették. James Cook, a világjáró hajós is csírákkal védte meg legénységét e betegség ellen – a vitaminforrásul szolgáló gyümölcs- és zöldségféléket a hosszú tengeri utazások során nem tudták romlás nélkül tárolni, ámde magvak, illetve csírák formájában igen.

A csíranövény életerejének letéteményese a mag, amiben ott az összes tápanyag, amelyre a növénynek szüksége van. Fölsorolni is nehéz

a magból a csíráztatás hatására „kicsalt” vitaminokat és ásványi anyagokat, melyek ráadásul a legkönnyebben hasznosítható formát veszik fel, s így jelentősen tehermentesítik a szervezetet. A csírázás során a mag keményítői egyszerű cukrokra bomlanak, az összetett zsírok alkotóelemeikre esnek szét, az összetett fehérjék is egyszerű aminosavakká válnak. Mindent összevetve: a magban található enzimek, vitaminok, fehérjék és ásványi anyagok koncentrációja a csírázás során – a negyediktől a hetedik napig – a legnagyobb.

A csíráztatásra szánt vetőmag nem lehet semmiféle méreganyaggal (csávázószerrel) kezelt, de óvakodjunk a rossz szagúaktól és a penészesektől is. A csíráztatásra legjobb a lapos üveg- vagy műanyag tál (a kereskedelemben speciális csíráztató cserepek is kaphatók). A tálon a nedvesített konyhai kéztörlőt két rétegben terítsük el, s erre szórjuk el egyenletesen a magokat. Ezt követően egy centi magasan árasszuk el langyos vízzel. Fél nap elteltével óvatosan öntsük le a vizet, ettől fogva már nem szabad ellepnie a magokat, csak a papírt kell állandóan nedvesen tartani. Ezután takarjuk le a tálat papírtálcával vagy kartonlappal, s tegyük sötét helyre (például a konyhaszekrénybe). A csíranövények zöme 4-8 nap alatt éri el a 4-6 centis magasságot, amikor is levesszük róla a papírfedőt, és néhány óráig világos helyen tartjuk (de soha nem a tűző napon!). Ez idő alatt a növény kizöldül és máris fogyasztható – salátákhoz keverve, vajas kenyérre szórva, de akár önmagában is.