Falánk kutyák klubja

A sorban következő Simonka, hozzá képest már egy zabagépnek volt mondható: gyerekkorában a szokásos papucs, tornacipő után néhány távirányítót is megkóstolt, de, mikor megjött az esze, és felhagyott ezekkel az butaságokkal, azért mondhatjuk, élete végéig imádott enni. (Amit olyan nagyon nem is bántunk elnézve, mit kínlódik a szomszédunk Leóval, egy leonbergi óriással, akibe úgy kellett falatonként beleimádkozni az ételt – egyet a papa kedvéért, egyet a mama kedvéért… –, annyira utált enni.)

És akkor jött a mostani bernink, Sanchó. Azt hiszem, a nem normális kategóriát testesíti meg. Kisfiúként tényleg mindent megevett, amit ért, legyen az lábtörlő, harisnya, újságpapír, fű, fa virág; nem győztünk aggódni: mi lesz, ha valami egyszer a torkán, a bendőjében megakad? (A csontok értelemszerűen elő sem fordulhatnak az étlapján, mióta egyszer egészben nyelt el egy termetes fartődarabot, amitől már ő maga is sírva fakadt, rólunk nem is beszélve…)

Jó, mostanra, hogy lassan kilenc hónapos, már ő is abbahagyta a nem kifejezetten kutyáknak való tárgyak felfalását, de ami a normál étkezéseit illeti, továbbra is az őrületbe kerget bennünket. A szakirodalom némelyest megnyugtat, hiszen arról tudósít, hogy a legtöbb kutya, őseihez hasonlóan, falánk és mohó. Mert a kutya őseinek gyomra alkalmas volt az élelembőség és éhezés váltakozását elviselni. Ha sok volt a táplálék, a kutya elfogyasztotta, hogy az ínségesebb időkre tartalékoljon, ezért ma is, ha kedvére való az étel, az ősi szokás szerint az utolsó falatig befalja. Mindez nagyon szép és jó, és el is hinném, csak ne láttam volna Artúrkát majdnem késsel-villával enni…

Aztán az is megnyugtat, hogy nem egyedül a mi kutyánk falánk. (Ugye, a káröröm pozitív életérzése…) Valaki panaszkodik a vizslájára, aki a magáé után egy pillanat alatt felfalja kutyatársa kajáját, és vélhetően ez már ez így is marad, mert elmúlt kilenc éves. Mire egy rezignált kutyatartó megjegyzi: „akkor még nem láttál habzsoló erdélyi kopót. Annál nagyobb zabagép nincs is”. Az interneten megalakult a falánk kutyák csoportja, ahová bizonyára jó eséllyel léphetne be egy bizonyos Libby, aki egy Angliában élő német juhász, s akinek a gyomrából 28 golflabdát operált ki az orvos. A csoport reklámarca pedig Charlie lehetne, aki most karácsonykor, southamptoni otthonában, jó fél métert evett meg a bekapcsolt (!) karácsonyi égőkből.

Hogy mit lehet tenni – sajnos, leginkább semmit. Az ilyen kutya élete végéig imád enni. Nem árt hát, ha megjegyezzük: a Falánk névnapot szeptember 27-én ünnepeljük…