Fiatalok az elvárások hálójában

„A tizenöt éves unokám egyre sápadtabb és soványabb. Hiába szólok rá, hogy elég már a tanulásból, ő még elolvassa néhányszor, bár már összefolynak a szeme előtt a betűk. Csak a tökéletes tudással éri be” - panaszolja egy nagymama. „Már most tartok tőle, mire lesz az érettségi előtt, hiszen a fiam most is egész este a füzete fölé görnyed, és a vacsorát csak futtában kapja be. Éjjel kettőkor még ég a szobájában a villany, másnap meg türelmetlen, csapkod, és megfájdul a feje” - így egy szülő.

Megesik, hogy a gyerek csak teljesít és teljesít, éjjel pedig rémálmokkal küzd, mert nem saját indíttatásból tanul, hanem a szülői elvárásoknak igyekszik megfelelni – magyarázza Mészáros-Komáromy Eszter klinikai szakpszichológus. A nevelési tanácsadóban dolgozó szakember maga is találkozott olyan diákokkal, akik az elit gimnáziumok teljesítmény kényszerétől „sokalltak be”. Ha a tanárok vagy a szülők - akár kimondatlanul is - túl magasra teszik a lécet, egy jó képességű diák is kudarcokkal szembesülhet. Ráadásul az ilyen „versenyistállókban” szokásos versenyeztetés sem mindig üdvös, hiszen mindig lesz valaki, akinek a vesztes szerep jut. Akadt olyan érzékeny diák, akit a társai különcnek tartottak, szóba sem álltak vele. Mivel szerette volna követni az osztály életét, szünetben fülelt, hogy megtudja, miről beszélgetnek a többiek, majd naplót vezetett az eseményekről. Máskor a gimnazista csak úgy tudta levezetni a feszültségét, ha szabadidejében vértől tocsogó horrornovellákat írt. Ez még mindig jobb megoldásnak tűnt, mintha a valóságban tört volna ki belőle az agresszió, s mondjuk lepofozta volna valamelyik társát.

Még rosszabb, ha a szülő már az óvodással bébi angolra meg többféle óvodai különórára szaladgál. A túlterhelés későbbi lelki problémákhoz vezethet, kislányoknál például evészavar alakulhat ki. Gyakori, hogy aki alsóban még kitűnő tanuló, felsőben már nehezebben veszi az akadályokat, sok esetben azért, mert valamilyen részképességzavarral küzd, s ettől kezd szorongani. Szerencsésebb eset, ha a gyerek annyira tehetséges, hogy trenírozni kell a briliáns elméjét, különben elunja magát az iskolában. Nemcsak azért lóghat ki egy diák a sorból, mert gyenge tanuló, hanem azért is, mert jobb képességű, mint a többiek: ilyenkor megváltás számára egy erős, jó iskola. Az iskolaváltást azonban csak a végső megoldásként javasoljuk, mivel egy szorongó számára ez is újabb stresszt, feszültséget tartogat – véli a gyermekpszichológus.

Miből veheti észre a szülő, hogy a gyerekén elhatalmasodott a szorongás?
Ha a diák szeme karikás, gyakran fáj a feje, éjszaka felriad, alvászavarokkal küzd, ingerült, túlpörgette az idegrendszerét, de ennek ellenére sem tud lazítani, csak a tankönyvekkel bástyázza körül magát, akkor érdemes segítséget kérni. A diákoknak sokszor meg kell tanulniuk kikapcsolni, ehhez jó relaxációs technikákat tanulhatnak. A sport is igazi „adu ász”, minden szorongónak jó szívvel ajánlható. Érdemes lejjebb vinni az igényeket: nem dől össze a világ, ha néhány négyes is becsúszik az ellenőrzőbe. Az sem jó persze, ha egy kamasz túl korán azonosul a felnőttes szereppel, és hamar magára veszi a családi mintát: például azért lesz fehér köpenyes, mert orvosdinasztiába született. Bár a szülőknek kényelmesebb egy behódoló tinivel, jó, ha beletörődnek: egy egészséges kamasznak az a dolga, hogy lázadjon...