Termesszünk levendulát!

Ha néhány évenként érett szerves trágyát munkálunk be a sorközeiben, szebb, nagyobb bokrokat nevel. Évelő, gondozott tövei 15-20 évig is elélnek. Nálunk két változata terjedt el: a francia és az angol levendula.

Mivel az angol változat magot nem hoz, csak vegetatív úton, feltöltéses bujtással, illetve tőosztással szaporíthatjuk a legegyszerűbben. A francia levendulából viszont magvetéssel is létesíthetünk ültetvényt. A magot márciusban vessük cserépbe vagy szaporító ládába, de ne takarjuk földdel, hanem csak nyomjuk be kissé a talajba (mert ha túlságosan mélyre kerül, nem kel ki). Az apró növényeket tűzdeljük kis cserepekbe, hogy megerősödjenek, és májusban ültessük ki 50 vagy 100 centiméteres sor- és tőtávolságra (attól függően, hogy milyen növekedésű a választott fajta). A fiatal növényeket elvirágzás után mindig vágjuk vissza 15-20 centi magasságban, mert így jobban bokrosodnak.

Levendulát cserépben is tarthatunk. Egy-egy tőnek jókora cserepet válasszunk, hogy szépen fejlődjön. Legjobb, ha a cserép aljába kavicsos réteget terítünk el, talajához pedig homokot és apró kavicsot keverünk, és abba ültetjük.