Ellopott óránk nyomában

Március utolsó vasárnapján óráinkon 60 perccel előre tekerjük a mutatókat. A téli-nyári időszámítást eredetileg energiatakarékossági okokból vezették be 1980-ban hazánkban, a hasznát azonban ma már egyre többen megkérdőjelezik. Ami bizonyos: az életritmusunkat pár napra összekuszálja az óraátállítás.

Család-otthonHabik Erzsébet2013. 03. 30. szombat2013. 03. 30.
 Ellopott óránk nyomában

Tudományosan eddig nem támasztották alá, hogy az egyórányi időeltolódás káros lenne az egészségre, azonban okozhat átmeneti kellemetlenségeket. Német kronobiológusok éveken át ötvenötezer emberen vizsgálták a téli-nyári időszámításnak a szervezetre gyakorolt hatását. Megállapították, hogy az óraátállítást követő napokban figyelmetlenebbek vagyunk, reggelente nem tudunk hatékonyan dolgozni, esténként fáradtabbnak érezzük magunkat, növekszik a balesetek száma. Az arra érzékenyeknél alvászavar, étvágytalanság, emésztési problémák léphetnek fel, a szív- és érrendszeri panaszokkal küzdőknek fokozódhatnak a tünetei. Bár azt nem vizsgálták, hogy az idős embereket és a kisgyermekeket fokozottabban érinti-e az átállítás, de általában igaz, hogy az ő belső órájuk sokkal érzékenyebb a zavaró ingerekre.

Biológiai óránk pontos menetrend szerint irányítja a mindennapjainkat: meghatározza, milyen ritmusban végezzük a teendőinket, szabályozza biológiai funkcióinkat – például hogy a nap folyamán hogyan változnak a vérnyomásértékek, a pulzusszám, a testhőmérséklet vagy a hormonok szintje. Működését befolyásolja a nap járása, az éjszaka és a nappal váltakozása. Ez utóbbi hatással van az alvást szabályozó hormonra, a melatoninra, amit a szervezet sötétben termel.

Amikor az óra mutatóját egy órával előre toljuk, valójában 60 perccel korábban kelünk, mint az előző nap. A melatonintermelés és a vércukorszint ilyenkor még az alvási időnek megfelelő. Ám hiányzik az elmaradt egyórányi pihenés, ezért ébredünk nehezen. Este viszont később kívánkozunk az ágyba, mert belső óránkat nem lehet becsapni: tudja, hogy igazából tíz óra van, bár az óra mutatója már 11-nél jár.

Ha a belső óránk nem egyezik a külső óra járásával, nincs más megoldás: alkalmazkodnunk kell. Hogy ehhez kinek mennyi időre van szüksége, az egyénenként változó. Van, aki semmit nem érzékel az óraátállításból, másoknál napokba is beletelik, míg ráhangolódnak az új ritmusra. Szakemberek szerint a legokosabb, amit tehetünk, hogy az elkövetkező napokban fokozottabban figyelünk az elegendő pihentető alvásra.

Ezek is érdekelhetnek