Ellopott óránk nyomában

Tudományosan eddig nem támasztották alá, hogy az egyórányi időeltolódás káros lenne az egészségre, azonban okozhat átmeneti kellemetlenségeket. Német kronobiológusok éveken át ötvenötezer emberen vizsgálták a téli-nyári időszámításnak a szervezetre gyakorolt hatását. Megállapították, hogy az óraátállítást követő napokban figyelmetlenebbek vagyunk, reggelente nem tudunk hatékonyan dolgozni, esténként fáradtabbnak érezzük magunkat, növekszik a balesetek száma. Az arra érzékenyeknél alvászavar, étvágytalanság, emésztési problémák léphetnek fel, a szív- és érrendszeri panaszokkal küzdőknek fokozódhatnak a tünetei. Bár azt nem vizsgálták, hogy az idős embereket és a kisgyermekeket fokozottabban érinti-e az átállítás, de általában igaz, hogy az ő belső órájuk sokkal érzékenyebb a zavaró ingerekre.

Biológiai óránk pontos menetrend szerint irányítja a mindennapjainkat: meghatározza, milyen ritmusban végezzük a teendőinket, szabályozza biológiai funkcióinkat – például hogy a nap folyamán hogyan változnak a vérnyomásértékek, a pulzusszám, a testhőmérséklet vagy a hormonok szintje. Működését befolyásolja a nap járása, az éjszaka és a nappal váltakozása. Ez utóbbi hatással van az alvást szabályozó hormonra, a melatoninra, amit a szervezet sötétben termel.

Amikor az óra mutatóját egy órával előre toljuk, valójában 60 perccel korábban kelünk, mint az előző nap. A melatonintermelés és a vércukorszint ilyenkor még az alvási időnek megfelelő. Ám hiányzik az elmaradt egyórányi pihenés, ezért ébredünk nehezen. Este viszont később kívánkozunk az ágyba, mert belső óránkat nem lehet becsapni: tudja, hogy igazából tíz óra van, bár az óra mutatója már 11-nél jár.

Ha a belső óránk nem egyezik a külső óra járásával, nincs más megoldás: alkalmazkodnunk kell. Hogy ehhez kinek mennyi időre van szüksége, az egyénenként változó. Van, aki semmit nem érzékel az óraátállításból, másoknál napokba is beletelik, míg ráhangolódnak az új ritmusra. Szakemberek szerint a legokosabb, amit tehetünk, hogy az elkövetkező napokban fokozottabban figyelünk az elegendő pihentető alvásra.