Építsünk odút a madaraknak!

Mesterséges madárodúkkal és költőládákkal pótolható a hiány, s odacsalogathatók ezek a szárnyasok – már ha egyébként madárbarát a környezet. (Az egyes odútípusokat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ajánlása alapján ismertetjük.)

A legelterjedtebbek a kerek röpnyílású odúk (a harkály vájta odúk mesterséges változatai), melyeknek A típusa a kistestű barátcinege és a kékcinege számára készül. Alapterülete 10 x 10 centi, belső mélysége 20, röpnyílásának átmérője pedig 2,8 centi. A B típusok a nagyobb testű széncinege, mezei veréb, csuszka számára kínálnak kész otthont. Alapterületük és belső mélységük kissé nagyobb, mint az A típusé, röpnyílásuk átmérője pedig 3,4 centi. A kerek röpnyílású változatokban a D típusok a legnagyobbak, melyek olyan termetesebb madarak számára jelenthetnek lakhatást, mint a kuvik és a búbosbanka.

Ezek alapterülete 20 x 20 centi, teljes belső mélységük 40, a röpnyílásuk átmérője pedig 6 centi. Külön csoportot alkotnak a C típusú odúk, melyek az eredetileg sziklák, partfalak hasadékaiban, üregeiben költő kistestű madárfajok kertünkbe telepítését szolgálják. Ezek a költőládáknak is nevezett mesterséges madárotthonok nem kerek röpnyílásúak, hanem nyitott előlapúak. Ilyen szögletes röpnyílású, fölső harmadában nyitott odúkkal csalogathatjuk kertünkbe például a házi és kerti rozsdafarkút, a vörösbegyet. Ezek belső alapterülete 12 x 12 centi, belső magassága 18 centi, a röpnyílás magassága pedig 6 centi.
Az ideális madárodú 2-2,5 centiméter vastag fenyő- vagy akácdeszkából készül, festékkel vagy lenolajjal kezelt, nyitható tetejű, a tető pedig bádoglemezzel vagy kátránypapírral szigetelt.