Vajúdás helyett császározás?

A nők egy része kudarcként éli meg, ha császármetszéssel kell világra hoznia gyermekét, mert úgy érzi, csak természetes módon szülve lehet teljes értékű anya. Másik részük viszont éppen arra gondol, hogy nem bírja majd elviselni a fájdalmat, vagy a testét szeretné „esztétikailag” megóvni, ezért inkább a császármetszés mellett dönt. Miközben e kérdésben egyre élesedik a vita, felerősödnek azok a hangok, melyek szerint ha a kismama kórházba kerül, szinte esélye sincs valamilyen beavatkozás nélkül „megúszni” a bentlétet. Tény, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedben megduplázódott a császármetszések száma. Ma már nagyjából minden harmadik nő így hozza világra gyermekét, de van olyan intézmény, ahol a szüléseknek több mint a fele a műtőasztalon zajlik. Pedig az egészségügyi világszervezet (WHO) szerint ez legfeljebb az esetek 15 százalékában lenne indokolt…

Mindezt többek között azzal magyarázzák, hogy a nők idősebb korban szülnek, növekszik az ikerterhességek száma és a koraszülések aránya. Viszont óriásiak a különbségek az egyes megyék adatai között: van, ahol a szülések számához viszonyítva kiemelkedően sok, és van, ahol meglepően kevés császármetszést végeznek évente. S itt sorakozik a többi magyarázat, miszerint a műtét elvégzése sokszor nem a szakmai protokollok alapján, hanem az adott kórház orvosainak szokásai szerint történik, máskor meg a hálapénz, illetve a nők félelme vagy éppen „önkímélete” áll az egyre romló tendenciák mögött.

Az egyik, kiemelkedően sok császármetszést végző kórház osztályvezetője például büszke rá, hogy nagy szerepet játszott a császármetszés legújabb műtéti technikájának hazai meghonosításában. Inkább végeznek császármetszést, mint hüvelyi szülésbefejező műtétet, s a farfekvéses babáknál sem kockáztatják meg a hüvelyi szülést. Nyíltan beszélt arról is, hogy a sok császármetszés az orvosok beosztásával és a létszámhiánnyal is összefüggésben áll. Ügyeletben csak egy-egy szülész, gyerekorvos, aneszteziológus, műtősnő dolgozhat az egész kórházban. Meg kell oldani, hogy éjszaka ne ütközzön egyszerre több sürgős műtét, ezért kénytelenek elkerülni az elhúzódó, kockázatos vajúdást. De tény az is, hogy a magánintézményekben akár 70-80 százalékos is lehet a császármetszés aránya.

– Aki szereti a hivatását, annak a szülés nagy kihívás, a nők pedig a hüvelyi szülésre vannak „teremtve” – mondja dr. Végh György, a Péterfy Sándor utcai kórház szülészetének főorvosa. – Nálunk valamivel 40 százalék feletti a műtéti arány, ami egyrészt azért van, mert sokszor a problémás esetek kerülnek ide, amikor kísérőbetegségek vagy más okok miatt a mama és a csecsemő veszélynek vannak kitéve. Másrészt pedig azért, mert az ellátási területek átszervezésével hozzánk került a fővárosnak az egészségügyi kultúrában egyik legelhanyagoltabb kerülete.

A kismamák egy része valósággal retteg a szüléssel járó fájdalomtól, illetve tele vannak kényszerképzetekkel, mint például: úgy kitágul a hüvelyük, hogy szinte le kell majd mondaniuk a szexuális élményekről. A másik félelem az orvosokban él, akik mind inkább defenzívába kényszerülnek a sokasodó műhibaperek miatt. Tény, hogy e területen a legtöbb a feljelentés, így sokan inkább a legkisebb veszélyérzet esetén is azonnal vágnak, csak nehogy valami baj legyen – sorolja az okokat Végh doktor, aki szerint az orvos-beteg bizalmi kapcsolatban meg kell tudniuk győzni a kismamákat, hogy legyenek nyugodtak az orvosuk kezében. – A probléma megoldását nem a szülőszobán kell elkezdeni, hanem már a terhesgondozáson érdemes a szülést természetesnek tartó szemléletet bevezetni. Hogy egyáltalán ne legyenek olyanok, akik a fájásoktól megijedve már az elején császárt követelnek, hanem akarjanak még várni és próbálkozni – vallja a főorvos.