Gyűszűk fura ura

A varrás? Csak annyira izgat, mint bármelyik nőt – mondja a 65 éves Mészáros Józsefné. Mag¬¬di (akit még a gyerekek is egyszerűen így szólítanak) állítását rögtön megkérdőjelezem, amikor közli, hogy nemcsak a saját, hanem a lánya menyasszonyi ruháját is ő varrta. – Ahhoz nem kellett gyűszű – teszi hozzá nevetve, és máris invitál a télikertből kialakított gyűszűbirodalomba.

Kis polcokon sorakoznak az apró varrókellékek, a szem is káprázik a látványtól. Kiderül, hogy a véletlen sodorta a gyűszűk felé. A sógorától kapta az első példányt a '90-es években, egyenesen Iránból érkezett a míves darab. Onnantól nem volt megállás. Azóta több mint 4500 darabbal büszkélkedhet a Videoton egykori műszaki rajzolója.

– A gyűjtés korábban is érdekelt, egy időben a faliórákért rajongtunk a férjemmel. De olyan méretesek voltak, hogy nem tudtuk tárolni, ezért megváltunk tőlük. Aztán jöttek a legyezők. Akkor még Budapesten laktunk, és itt, az ábrahámhegyi nyaralóban díszítgettem vele az egyik szobát. Amikor tíz évvel ezelőtt végleg leköltöztünk ebbe a kis badacsonyi faluba, a férjem közölte: csak nem gondolod komolyan, hogy legyezők között fogok aludni?! Így azokat is elajándékoztuk. Maradtak a gyűszűk.

Lekerülnek a polcról az értékes és a kevésbé értékes, de Magdi szívéhez mégis közelálló darabok.
– Ez a legkedvesebb gyűszűm. A fiam faragta ábrahámhegyi vadrózsagyökérből. Azt a pici kéket pedig Vilmos unokám készítette gyurmából, kétéves korában. Akárhányszor jön, az az első, hogy megkérdi: mama, megvan még a gyűszűm? – meséli elérzékenyülve.

A történelmi darabok következnek. Van itt ókori ásatásból előkerült, háromezer éves példány – amikor kérdezem, hogy került Ábrahámhegyre, Magdi csak annyit válaszol: így hozta az élet. De írásos bizonyíték, pontosabban hivatalos elismervény is van ahhoz a gyűszűhöz, amit egy 1869-ben, Korzika partjainál elsüllyedt kereskedőhajón találtak meg, 127 év elmúltával.

– Ez Japánból van – mutat egy másik különleges, bőrből készült darabot. Alig két milliméter átmérőjű fémbetét van benne, azzal lehetett átszúrni a tűt az anyagon. – Tudta, hogy az igazi szabógyűszűnek nincs teteje? Így nem izzadt bele a szabó ujja. Közel áll a szívemhez az a darab is, amit egy 1800-as években alapított szabódinasztia egyik leszármazottjától kaptam. Úgy gondolta a család, itt méltó helyen lesz – és mutatja a profi gyűszűt, ami egy szétcsavarható henger vége, a belsejében pedig cérnák vannak, egy belső hengerre feltekerve.

De a legtöbb gyűszű nem funkcionális, hanem inkább dísztárgy vagy apró szuvenír egy-egy országból, városból. Az angol királyi család összes tagja porcelángyűszűre „került”, VIII. Henriktől egészen Vilmos hercegig. Nem maradhattak ki a rocksztárok sem, de II. János Pál pápa is több példányon mosolyog és integet. Vannak csiszolt üvegből és gyöngy¬ház¬be¬rakással készült darabok, igazi esztétikai élményt jelentenek.

– Sok mókás darab is lapul közöttük. Némelyiknek a végén egy nagyító van, és ha belekukkantunk, Pán Péter alakját vagy egy hajót ismerhetünk föl. Ezek is ötletesek – mutatja a következőt Magdi –, az oldalán van egy lyuk, mintha egy fa odva lenne. De ha belenézünk, látjuk, hogy egy bagoly gubbaszt a belsejében. Van, amelyiknek fel lehet nyitni a tetejét, akár egy söröskupát, vagy le lehet emelni a tyúkanyó formázta tetejét, és kiderül, éppen a tojásokon kotlik.

Mindegyik gyűszűhöz külön történet tartozik. Bármilyen hihetetlen, de Jézus élete is megvan egy-egy sorozatban. Az egyik fára, a másik porcelánra festve.

Nem is lehet áttekinteni a hatalmas magángyűjteményt! A kontinensünkön Németországban látogatható hasonló kiállítás, egyébként pedig az USA-ban található a világon a legnagyobb, 4823 darabból álló kollekció.

A legtöbb gyűszű Angliából érkezett, Magdi feltételezi, ott varrnak a legtöbbet a nők. De van új-zélandi és kínai példány is, a francia és belga gyűszűk már-már unalmasan hatnak. Mészáros Józsefné csak azt bánja, hogy Mongóliából nem hozott annak idején egy szép gyűszűt, amikor 1970-től két éven át ott éltek. A férje villamosmérnökként dolgozott, de akkoriban Magdinak esze ágában sem volt varrogatni szabad óráiban. Időnként azzal nyugtatgatja magát hiányos gyűjteménye miatt, hogy a mongol nők biztosan nem is használnak gyűszűt…

A kiállítás értéke felbecsülhetetlen. Egyes darabok 30-40 ezer forintot érnek, míg mások alig pár forintot kóstálnak a piacon.

– Nem érték, hanem témakör és országok alapján tematizáltam a gyűjteményt. Egy betörőnek fogalma sincs, melyik a legértékesebb – mondja teljes biztonsággal, mint valami nagy titok őrzője.

Mindennap látogatható az ábrahámhegyi „magánmúzeum”, ingyenesen. Becsületkassza azért van, de az idelátogató még egy gyűszűnyi házipálinkát is kap kóstolónak. Azt sem akármilyen bóvliból húzhatja le, kajdi kristályból csiszolt gyűszűcskéből kínálják a vendéget a házigazdák.

Vajon hogy portalanítja ezt a sok mütyürt? – kívánkozik ki belőlem a földhözragadt kérdés.
– Ó, ezzel az egyszerű motoros portörlő tollal végigpásztázom min¬det – mutatja a kis szerkentyűt. – Pár perc az egész, és máris tiszták. Ezen nem múlik, hogy még sokasodjon a gyűjteményem, és idővel bekerüljön a Guinness-rekordok közé…