Ízes gumó a tengerpartról

(Ennek jele, hogy a termés külső felülete elnyálkásodik, s így alkalmatlan a felhasználásra.) Érzékeny a hidegre a palántája is, ezért a legbiztonságosabb a májusi fagyok elmúltával kiültetni. A gumós mellett ismert a zeller metélő változata is, amelynek erőteljes, bordázott szára fejlődik. Mivel azonban a gumós zeller levélzete ugyanúgy fölhasználható ízesítésre, mint a metélőé, ez utóbbi termesztése kevésbé jelentős.

E zöldségféle nem különösebben fényigényes, az enyhe árnyékot is jól elviseli. Viszont a víz nagyon kell neki, átlagos termőhelyi körülmények között öntözés nélkül nem koronázza siker a termesztését. Legföljebb ott lehet eredményes, ahol eleve magasan áll a talajvíz, így például tavak, folyók, patakok mentén, s azok árterében. Ami pedig a talajigényét illeti, a meszes, könnyen melegedő tőzeges föld az ideális számára. Nagy a tápanyag-szükséglete is, ezért magja, palántája érett istállótrágyával jól feltöltött talajba kerüljön.

A zellert általánosan palántáról szaporítjuk, mivel igen apró magját helyre vetni elég nehézkes, ráadásul nagyon hosszú idő alatt kel ki. A palántáját legjobb május második felében kiültetni 40 x 40 centis sor- és tőtávolságra. A házikerti termesztésben bevált fajták – mint az Alabástrom, a Prágai óriás, a Maxim – közül kitűnik a Hegykői, mely a többségnél rövidebb tenyészidejű, és tetszetős, gömbölyű, fehér, tömött gumót nevel. A Szárzeller néven forgalomba kerülő levélzeller (vagy metélőzeller) fajta termése saláták készítésére használható.