Vajon miért hangoskodnak?

A LiveScience tudományos hírportál azért járt utána a jelenségnek, mert az Egyesült Államok keleti partvidékén hamarosan felbukkannak az időszaki kabócák (magicicada). E különleges rovarok életük nagy részét a föld alatt töltik – jobbára a fák gyökereiből táplálkoznak –, hogy aztán tizenhárom vagy tizenhét év elteltével egyszer csak tömegestől megjelenjenek a felszínen – párosodni. Egy időben másznak ki a föld alól, méghozzá csak bizonyos térségekben és irtózatos mennyiségben: egyes becslések szerint e helyeken számuk meghaladhatja az egymilliárdot is négyzetmérföldenként. Legföljebb öt-hat hétig élnek a felszínen.

Számuknál már csak a hangjuk nagyobb. A hártyás szárnyú és vaskos testű rovarok kórusa meghökkentően erős zajra képes, ami nem¬¬egyszer elviselhetetlen a helybeliek számára, de a vadászó madarakat is elriasztja. Pedig a hím kabócák csak azért ciripelnek, mert így próbálják felhívni magukra a nőstények figyelmét. Azok akár 1,6 kilométerről is meghallják a párosodásra ösztökélő szerenádot. A hangadó szerv a test oldalán, az első haslemezen kifejlődött, finom, fehér színű, dobszerű hártyácskák sora. A hímekből álló kabócazenekar akár 100 decibeles hangerőt is produkálhat – vagyis nagyobb zajt csap, mint a legmagasabb teljesítményfokozatba kapcsolt fűnyíró.