Mángold: három az egyben

Antioxidáns-tartalma révén erősíti az immunrendszert. Csekély energia- és nagy rosttartalma miatt fogyókúrás élelmiszernek is ideális. A legújabb kutatások szerint a mángold azon zöldségek közé tartozik, melyek fogyasztásával lassítható az öregedési folyamat, tovább megőrizhető a testi-lelki erőnlét idősebb korban is.

Kétéves növény, a második évben hoz magot. Két fő típusa ismert: az egyiknek a levéllemeze, másiknak a levélnyele (szára) a fejlettebb. A levél, illetve a levélnyél színe fajtától függően eltérő: a sötétzöldtől a mélyvörösig terjedő változat egyaránt előfordul. A levélmángold elsősorban salátának és – a spenóthoz hasonlóan elkészítve – főzeléknek jó, a szármángold pedig a spárgához vagy a rebarbarához hasonlóan fogyasztható. Nem karakteres ízű zöldség, ezért remekül ízesíthető.

A házikertben akkor fordulhat a figyelem a mángold felé, amikor a spenót már leérett, s így késő őszig nem fogy ki a család az egészséges főzelék-alapanyagból. (Négy-öt négyzetméternyi mángoldvetés az egész család számára elegendő alapanyagot ad.) Felhasználás előtt gondosan tisztítsuk meg a növényt a földtől, a levelek között megbúvó nemkívánatos „elemektől” (csigáktól, rovaroktól). A levélmángoldnál célszerű a levéllemezeket a nyéltől különválasztani, mert ez utóbbiakat tovább kell főzni. Viszont kidobni kár, mert a nyél is kiváló alapanyaga lehet levesnek, párolva köretnek vagy rakott ételnek. Alaposan megmosva, jól záródó műanyag edénybe téve vagy fóliába csomagolva – s így a hűtőszekrénybe téve – néhány napig megőrzi frissességét.