Szomorúság és remény

Ismét jelentkezett Pécelről régi levelezőnk: Szabóné, Marika néni. Tán emlékeznek még az olvasók: ő volt az, akinek gondjai támadtak kiscicája eltemetésével, s hogy a Kutyapostás megpróbált kérdéseire választ találni, több részes sorozatot indított el rovatunkban arról, hogy mi is vár négylábú barátainkra és a szomorúságba süppedt gazdákra, a kutya, macska elhunyta után. Ezúttal Dugó kutyája fájó hiányáról tudósít, de azért némi remény is felcsillan a levél végén…

Család-otthonSzücs Gábor2013. 12. 13. péntek2013. 12. 13.
Szomorúság és remény

„Húsz év után, önhibámon kívül lettem kutyátlan. Az utca, illetve a környék tíz kutyáját a hangjáról ismerem, és ők nekem is jelzik a postás, a kukás, a szórólapos vagy az idegen érkezését. De hiába hallom a tíz „őrhangot” – egy sem a Dugóé. Név szerint ismerem őket. Ha netán a negyedik szomszéd Filipje az úton, az autók közt rohangál – magamhoz hívom, és becsengetek vele a gazdáihoz. Túl szép, kedves és csínos magyar vizsla a Filip, és rafinált is, mert hátul lóg ki és vissza a kertjükbe. Hatéves, s amíg élt Dugó kutyám, hozzánk is be-benézett. Sajnos most már más kutyalány után járkál…
Őszintén: rossz kutyátlannak érezni magamat. Üres lett a kert. Amikor a Dugó meghalt, és elvitték a háztól, a lányom idegen beszélgetést hallott az utcáról. „Itt nincs kutya!” – mondta valaki. Meglehet, ők is ahhoz a tolvajbandához tartoztak, akik lefújták szegény Dugót, és vitték a nagy agávémat…

A drága Dugó 17 év alatt rengeteg cicát is felnevelt, és szerzett örömet mindannyiunknak. Bánatomra a 74 éves férjem már nem akar újabb kutyát, azt mondja, nem akar újabb célpontot adni a gonoszoknak, de én és a lányom hiányoljuk az éjszakai matatást, és a szeretetét. Biztonságot jelentett, és nagyon hiányzik a „riadóláncból”! Most egy mentett cica, Jocó a mindenünk. Még az udvarra sem engedjük ki. Szeret, és számon tart mindannyiunkat, akkor boldog, ha együtt vagyunk.
Annyira vágyom egy Dugóra! Remélem, kiérdemlem előbb-utóbb… Egy házikó, és egy lenyírt, tiszta kert várja az új jövevényt…”

Ugyan Marika néni nem írja pontosan miben is halt meg szegény Dugó, de meglehet, csak azért, mert nem akart a szörnyű részletekkel kínozni bennünket. Mindenesetre az a szó, hogy „lefújták”, jelzi, szegény Dugó élete nem ért békességes véget… Itt szeretném megjegyezni, megint egyre több kutyakínzásról értesülök, s gondolom, nem csak én. Hol egy kutyát, hol egy egész kennelt találnak a kutyamentők a halál előtti utolsó pillanatokban. Jó volna figyelni a szaporodó esetekre, szólni, hírt adni ezekről, hogy ne maradjon büntetlenül egyetlen elvetemült őrült gaztette sem!

Mindenesetre Marika néninek új kutyában gazdag, boldog karácsonyi ünnepeket kíván és remél a Kutyapostás:
Szücs Gábor
 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek