Mester kék sapkában

A kék cinege a tölgyesek, elegyes ligeterdők, parkok, illetve az ehhez közeli kertek lakója. A mintegy 10 grammnyi csöppség fáradhatatlan rovarpusztító: főként csupasz hernyókkal, lárvákkal, legyekkel, a gyümölcsfákon gyakori araszolókkal táplálkozik. (Megfigyelték, hogy a fiókáit etető cinkepár naponta háromszáz alkalommal is érkezik teli csőrrel – azaz több hernyóval is – a fészekhez, így teljes joggal nevezhetjük a rovarirtás nagymesterének.) Jellemző, hogy magvakat is csak kényszerből fogyaszt, leginkább télvíz idején, mikor nincs más eleség.

A kék cinke állandó madarunk, de télen kóborol, gyakran más madarak (például széncinkék, barátcinegék, fakúszok) társaságában. Rendszeres vendége a téli etetőknek, ahol néha kiütközik harcias természete: olykor a nála jóval nagyobb madarakat is arrébb kergeti. A hímek korán, már februárban hallatják halk nászéneküket, márciusra pedig kialakulnak a párok. Mint tipikus odúlakó madarak, az öreg fák magasban lévő üregeit részesítik előnyben, de elfoglalják a fatörzs szélesebb repedését, a kertekben pedig a mesterséges fészekodúkat is. (Mivel a széncinegénél kisebbek, így a szűkebb bejáratú fészekodú is megfelel nekik, ahol nincsenek kitéve úgy a verebek zaklatásának.) Bárhol is legyen az, takaros fészket építenek, melyhez sok mohát és szőrt használnak föl. Ebbe a puha otthonba pottyan áprilisban a 7–14, fehér alapon vörhenyes mintázatú tojás, amit a tojó költ ki egyedül, miközben a párja őrzőn-védőn figyel és énekel. A fiókák két hét alatt kelnek ki és három hétig cseperednek az odúban, a cinkepár pedig felváltva táplálja őket. A teljes önállóságukig együtt maradnak a szülőkkel.