Anyák napjára: vitézlő anyák arcképcsarnoka

ZRÍNYI ILONA A HŐSIESEN KÜZDŐ ANYA SZIMBÓLUMÁVÁ VÁLT

Európa legbátrabb asszonya – így hívták korában Zrínyi Ilonát. Miután megszülte a „fejedelem úrficskát”, a későbbi II. Rákóczi Ferencet, hamarosan meghalt a férje. Így reá és a szigorú nagyanyára, Báthory Zsófiára maradt a gyermek nevelése. Abban se lehettek biztosak, hogy Ferke megmarad. Akkortájt, az 1600-as években csak minden harmadik-negyedik csecsemő érte meg a felnőttkort. Zrínyi Ilona hat gyermeknek adott életet, de csak kettő nőtt fel.

Azt tartotta a mondás: amíg „nem üti lába a földet”, azaz nem kezd járni, bizonytalan a kicsi sorsa. Az anyák nemcsak a gyermekért, de magukért is aggódtak, mivel a szülés nagy kockázatot rejtett. Orvoshoz jutni nehézkes volt, ezért gyakran a nemes asszonyok viselték gondját a háznépnek. R. Várkonyi Ágnes történész jóvoltából tudjuk, hogy Zrínyi Ilona ismerte a gyógyítás tudományát.

„Sokféle patikáriusszere volt: füvek, kenőcsök és török orvosságok.” A női dolgokra azonban kevés ideje maradt, mert hamarosan fegyvert kellett ragadnia, hogy megvédje Munkács várát a császári sereg ostromától. Nagy szégyen volt Caraffa generálisnak, hogy egy asszonnyal hadakozik... Mégpedig egy állapotos nővel, ugyanis Ilona a második férjétől, Thököly Imrétől várt éppen gyermeket.

Ilona asszonyt csak akkor kerítette hatalmába az aggodalom, ha utódai sorsáról volt szó. „Anyai érzésem, ez az erős érzés arra ösztönöz és arra kényszerít, hogy gyermekeim biztonságáról és megmeneküléséről idejében gondoskodjam, nehogy ártatlanul az ellenség hatalmába kerüljenek” – írta az ostrom idején. Bécsben pedig, amikor a tizenéves Ferenc fiát elvették tőle, a mindig fegyelmezett nő hangos jajveszékelése az utcára is kihallatszott. Nem sejthette, hogy soha többé nem találkoznak…

SPÓROLÓS CSÁSZÁRI FENSÉG
A királyok anyja – e melléknevet kapta Letizia Bonaparte, aki azzal vonult be a világtörténelembe, hogy a világ talán leghíresebb hadvezérének és császárának adott életet. Maga a szülés is ígéretes volt: a csecsemő, aki Boldogasszony napján jött világra, mindjárt hevesen kapálódzott a kezével, ami szerencsés jelnek számított.

A korabeli feljegyzések szerint az anya nemes érzésekkel megáldott, bátor nő volt, például a háborús időkben lóra pattant és a férje mellett vágtatott. Erélyes, vasakaratú és igen takarékos volt: akkor is szűkös időkre számított, amikor kijárt neki a császári fenség cím és a pompa. Nyolc gyermekének egyike, Bonaparte Napóleon így áradozott róla: „Anyámnak és helyes életelveinek köszönöm szerencsémet, és mindent, ami jót csak tettem az életben. A nélkülözés, a fáradalom mind semmi volt neki, mindennel megküzdött, valósággal erős férfi fő volt az övé, asszonyi testen”. A kis Napóleon már nyolcévesen katonának készült. Az anyja így dresszírozta: „Ha egyenruhára vágysz, akkor engedelmeskedni kell megtanulnod!”

Letizia korán megözvegyült, szerény nyugdíjából tartotta el a családot. Mindent pénzzé tett, kölcsönöket vett fel, hogy egyengesse nagyravágyó fia karrierjét.

Házukat felgyújtották, de ő rendíthetetlenül küldte harcba a fiait: „Csak akkor gondoljatok anyátokra, ha a hazát megmentettétek!”

Letizia azért kissé hasonlított a köznapi anyákra. Nemcsak a csaták előtt aggódott kedvenc fiáért, hanem akkor is, ha túl soványnak találta. Így Napóleon, ha csak tehette, a mamához ment ebédelni... A császár mindkét feleségét bizalmatlanul méregette: az elsőt, Josephine-t túl pazarlónak találta. Anyja még Elba szigetére, első száműzetése helyszínére is követte a fiát.

Amikor pedig az uralkodó-hadvezér végképp elbukott, s a családot a nincstelenség fenyegette, Letizia asszony büszkén kijelentette: „Ha semmim sem lesz, majd fogok egy botot, s kéregetni fogok Napóleon anyja számára.”

LÓRA TERMETT SAROLT
A magyar történelem egyik legtemperamentumosabb nőalakja állítólag az Árpád-ház ősanyja, Sarolt volt. A neve „fehér hölgymenyét”- et jelent.

A történészek szerint a lovat vitézek módjára ülte meg, s a bort se vetette meg… Külsejével is kitűnt, hiszen feljegyezték: „Sarolt szépségét a környező fejedelmek sokáig emlegették.”

A fejedelemség kormányrúdját is ő ragadta kézbe, mikor férje, Géza öregedni kezdett. A krónikák szerint az Istvánnak keresztelt – családjában Vajknak hívott – utód volt az egyetlen fiúgyermeke. Későbbi királyunk az anyjától az akaraterőt örökölte, míg a vallásos hajlandóságot az apai ágról.

HOLLÓ SZÁRNYÁN
Hős asszony: így nevezték kortársai Szilágyi Erzsébetet, akit Arany János balladája, a Mátyás anyja tett halhatatlanná – és iskolai tananyaggá. A jellemes asszony alakját a Hunyadi László című Erkel- opera is megörökíti.

„Takarékos háziasszony a pálya kezdetén, ki lehetővé teszi férjének, hogy vitéz karja mellett erszényét is Zsigmond király rendelkezésére bocsássa; utóbb fejedelmi fénnyel környezi családját, mint az ország kormányzójának neje; végül valóságos anya-királyné szerepét játssza” – írta róla Fraknói Vilmos történetíró jó száz éve.

Amikor V. László túszul vitte magával a kisebbik Hunyadi fiút, Mátyást, akkor a hős anya minden áldozatra kész volt, hogy kiszabadítsa őt. Holló szárnyára bízott levelét megírta – miként Arany János verséből tudjuk –, aranyat, ezüstöt sem sajnált érte. Kész volt a vagyonát feláldozni, az életét is kockára tenni a családjáért.