Férfitartó praktikák az Asszonyképzőben

– Az ötletet elsősorban a saját életem adta, hiszen szinte minden megtörtént velem, ami egy nővel csak megeshet. Kamaszszerelem lezárása abortusszal a Ceausescu-időkben. Felgyógyulás a méhnyakrákból. Volt két házasságom két válással. Gyerekeket szültem és neveltem fel. Veszítettem már el közeli hozzátartozómat. Voltam nagyon jó anyagi helyzetben, és azt is megtapasztaltam, milyen, amikor nincs pénzem kenyérre – meséli Sütő Annamária. – Nagy tanítóknak tartom ezeket az eseményeket, folyamatokat. Minden alkalommal többé-kevésbé meghaltam, ezért újból és újból fel kellett állnom, és másik értelmet, örömöt találnom az életben. Folyamatosan tanultam, emellett kérdezgettem családom nő tagjait. Éltem és írtam a saját történetemet, miközben másnak is tudtam már segíteni. Évek óta segítő szakmában foglalkozom emberekkel, s látom, hogy akik megkeresnek, hasonló gondokkal küszködnek. Tavaly nyáron született meg bennem az ötlet, hogy mindazt átadjam, amit tanultam és megtapasztaltam.

Aztán azt boncolgatjuk, vajon mitől volt asszony az asszony 100 éve, s mitől az ma: – Azt a tudást szeretném feleleveníteni, amikor a nők még figyelembe vették az élet és a természet ciklusait, s nem mentek szembe vele. Hogy csak két példát mondjak: akkor szültek, amikor a testük felkészült erre; azt is tudták, hogy a halál az élet velejárója. Elfogadták, amin nem lehet változtatni, és ezt a tudást beépítették az életükbe – folytatja Annamária. – A minket körbevevő világ elnyomta a legalapvetőbb női minőségeket, az ösztönöket megvetendő sorba lökte. Elvárják a nőtől, hogy férfi is legyen, mert akkor tud érvényesülni a világban. Nagyon sok harmincas évei közepén-végén járó hölggyel találkoztam, aki szép karriert futott be, lakás- és autóhitele volt – mondhatjuk, kiváló férfit faragott belőle a környezete. De egyszer eljön a nap, amikor ez a nő összeomlik, üresnek érzi magát – mert nem élt nőként. Nagyon sok, 10-12 órát dolgozó, kimerült, megkeseredett nővel találkoztam.

Aki visszatalál női minőségéhez, képes meghúzni a határait, s felébred benne a merészség, egyfajta leleményesség. Emellett ismeri a természet törvényeit, például, hogy hiába szeretne májusi cseresznyét szedni szeptemberben. Öreganyáinktól megtanulhatnánk a női erőbe vetett bizalmat. Erdélyben még mindig él a szokás, hogy ahol több család összeül, a nők külön vonulnak, hiszen kiváló alkalom nyílik rá, hogy egymást erősítsék, tanítgassák. Összeülnek a generációk, mesélnek egymásnak születésekről, férfit megtartó praktikákról, főzésről. Ott voltak a fonók, amikor egymás társaságában kézimunkáztak, énekeltek és pajzán történeteket meséltek. Nem állítom, hogy ma is így kell élni, de ami bevált, működik, azt át kell menteni a jelenbe, hogy tovább adhassuk a leányainknak.

Nagyon racionális, nagyon pénzcentrikus világunkban valahol elakadt a tudás áramlása, ezért ezt a gátat fel kell oldanunk. Az Asszonyképző a programjain – a saját tapasztalatokra építve – az elfelejtett tudást segít felszínre hozni. Megtanulunk visszautasítani, nemet mondani, kilépni az áldozat szerepből. Olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyek kimaradtak a tankönyvekből, az iskolából.