Gyerek és kutya a képernyőn

Gyerekekből sokat látunk a képernyőn. Többeknek végigkísérjük felcseperedését, mint például Berényiék Timikéjét (RTL Klub.) Bár itt az a bibi, hogy menet közben színészt cseréltek. De a többiek is gyerekből kiskamasszá, majd nagykamasszá serdültek 15 év alatt, akárcsak a másik csatornán, úgyhogy most már szembesülnünk kell szexuális életük kibontakozásával is. Már amennyiben kíváncsiak volnánk rá…

Amúgy a reklámok állandó szereplői is. Vannak prototípusok: a szemüveges kis okos mackó, a hosszú copfos jó kislány, a kis vörös, szeplős, cserfes csajszi, s ugyanaz fiúban. Néha még egészen csúnyuska gyerekek is feltűnnek, ami persze nem volna baj, hiszen az életben is így van. De inkább arra gyanakszom, hogy a producer unokahúgáról lehet szó. No, de ennél nagyobb bajunk sose legyen. A reklámokban a gyerekek okosak és imádják kioktatni a szüleiket. Különösen a bénázó apukákat…

A televíziózás őskorában sok-sok gyerekfilmet, élő gyerekműsort készítettek, ezek között valóságos kis remekműveket is. A Hahó, Öcsi, a Keménykalap és krumpliorr vagy az Indul a bakterház, az Égig érő fű, a Szeleburdi család jut hamarjában az eszembe. Hogy milyen édes és tehetséges kis kölyök volt például Kovács Krisztián, Ullmann Mónika vagy Hintsch Gyuri. Hármójukból csak a kislány lett felnőtt színésznő, a fiúk kinőtték szerepkörüket, civil férfiakká lettek.

Különben az is érdekes, hogy hány ismert gyerekszínészből lesz nagy korára is sztár. Jodie Foster, Drew Barrymore, Scarlett Johansson ma is vezető filmcsillagok, az ő tehetségük már korai filmjeikben is tündökölt. Ellenben például a Reszkessetek, betörők elragadó rosszcsontja, Macaulay Culkin elkallódott, elzüllött. És nem is jut eszembe olyan kisfiú sztár, akiből hasonló szintű felnőtt színész lett. Talán a lányoknál könnyebben megy?

De térjünk vissza a magyar tévézéshez. Fájó a sok gyereket foglalkoztató, nagyszerű Cimbora hiánya. Tudom, hogy más időket élünk. A mai 10-12 évesek sokasága nézi a Barátok köztet, s főleg az Éjjel-nappal Budapestet. Ez utóbbit amúgy este 10 után kellene vetíteni, mert abból csak rosszat és alja szemetet tanul a gyermek. A szülő lelke rajta, ha engedi…

Tehát nem Weöres Sándor és a Kaláka. Nincs rá igény. De úgy látszik, tehetségkutatókra van, méghozzá korlátlanul. A korábbi Megasztárokban feltűnt kislányok vegyes érzelmeket keltettek. Tóth Lüszi inkább ellenszenvet, nem is tudta feldolgozni az egészet, úgy hírlik, később is bajok voltak vele. Patai Anna viszont komoly tehetség, azóta is énekel, szerepel, nemzetközi versenyen dobogós lett.

A mostani kedvencek pedig az Ének iskolájában remek kis kölykök és nagyon jók. Sokkal jobbak a tavalyi gárdánál. Ez azért kiváló műsor, mert minden gyereknek hagyják érvényesülni a valódi személyiségét, nem csinálnak koravén kis sztárocskákat belőlük. Pedig Józsika, Vivien, Rita, Vanessza, Artúr, Lidi, Jani vagy Ricsi mind nagyon jó, s jók a többiek is. És nem utolsósorban karakteres személyiségek, mint például a Lencsibaba-arcú, édes kis Luca. Ez jó válogatás volt, amit nyugodtan nézhet a legifjabb közönség is.

A gyerekek felnőtt-táncait már nem annyira szeretem. Nekem a gyerek rock and roll sem tetszik, nem is beszélve az egyéb társastáncokról. Amikor pedig kislányok a szilvamagnyi popsijukat riszálják, kifejezetten taszít. Remélem, óvodásrúdtáncra egyelőre nem kell számítanunk. Ám minden fonákság eltörpül az amerikai gyermekszépségversenyekről szóló dokumentumfilmek mellett. Aki látott már ilyet, tudja, miről beszélek. Kisminkelt, műszempillás, műfogas, műhajas műkislányok pipiskedése veszett anyatigrisek ádáz harca közepette – a pedofil nézőnek igazi kincsesbánya.

Hát így. Az általam elképzelt televízióban tehetséges gyerekek mesélnének, játszanának, énekelnének nekünk, felnőtteknek. A többi gyerek pedig este könyvet olvasna…