Bábafa tövén

A fővárosból indult, s csaknem egy hétre rá ért Egerbe – stílszerűen a Generációk szobrához –, majd ment tovább másnap a Bükkben található Bábafáig a természetes szülés, születés fontosságáért „menetelő” csapat. Hogy milyen a jó szülés? Nos, nem feltétlenül a legkönnyebb, leggyorsabb és legkevésbé fájdalommentes…

– Ne az orvos kényelmi szempontjai diktáljanak, hanem hogy az anyának és a gyermekének mi a legjobb. A szülés közben például a guggoló helyzet ősi pozíció, amikor a gravitáció is segíti a folyamatot, de ma ezt kórházi körülmények közt mégsem lehet alkalmazni.

Mindenesetre az utóbbi tíz évben sok minden történt a természetes szülésért. Egerben is használhatnak például szülőfotelt az asszonyok – mondja Feithné Krajcsik Ilona, az akció egyik szervezője, az Összhang Egyesület elnöke, aki szintén megtette gyalogszerrel a 100 kilométernél is hosszabb távot. Tapasztalatai szerint a szülést nem lehet pusztán akarni, és „izomból” végigcsinálni – ezen igencsak meglepődnek a sportoló nők –, hanem engedni kell megtörténni. A természetes, háborítatlan szüléskor a méhet összehúzó oxitocin hormon mellett belső fájdalomcsillapító is termelődik a szervezetben. Ám ha az oxitocint kívülről adagolják, az elviselhetetlenségig fokozódó fájdalmat érezhet a nő.

– Nagy előrelépést jelentett, hogy lehetővé vált az apás szülés, de mostanában mintha megtorpantak volna a változások. Sok nő azt a folyamatot éli meg természetes szülésként, amely tele van rutinszerű, nem feltétlenül szükséges orvosi beavatkozásokkal. Minden ötödik magzat lombikban fogan, minden harmadik gyermek császárral jön a világra. Fontos, hogy közvetlenül a szülés után az újszülött az anyával maradhasson. Ha a bőrük egymáshoz ér, oxitocin szabadul fel, s ez erősíti a kötődést, kedvez a szoptatásnak. A szülésnek, születésnek generációkon átívelő hatása lehet, de ma sajnos rossz irányba haladó folyamatot látunk. A születés olyan alapélményt ad, mely meghatározhatja, később hogyan viszonyulunk a társas helyzetekhez, miképpen kötődünk, mennyire leszünk bizalommal mások iránt. Iskolakezdéskor felmerülő problémák, felnőttkori testi-lelki nyavalyák oka kereshető a születéskori élményben – magyarázza dr. Varga Katalin pszichológus.

Egyetemi oktatóként figyelt fel rá, hogy méltánytalanul mellőzött még a pszichológusok és a tanárok képzésében is a szülés, születés témaköre. Társszerzője egy ilyen témájú könyvnek, és sikerült elérnie, hogy az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán a már diplomával rendelkezők számára elindult a perinatális szaktanácsadó képzés. Ott olyan szakembereket oktatnak, akik a születés körüli időszakban – a várandóságtól egészen a csecsemőkor végéig – tanácsokkal látják el az anyákat, a családokat.

– Egyes elméletek szerint felnőttként is úgy küzdünk meg az élet gondjaival-bajaival, ahogyan a saját születésünket „megharcoltuk”. Vajon hipnózisban visszaemlékezhetünk-e a születésünkre, s így újraélhetőek és feldolgozhatóak lehetnek-e az újszülött korunk előtt minket ért traumák? – kérdeztük.

– A hipnózis eszköze lehet, hogy felidézzünk olyan tudattartalmakat, melyek másképpen nem hozhatók felszínre. Nincs rá garancia, de hipnózisban hozzáférhetővé válhat a születés élménye, amivel így dolgozhatunk is – mondja dr. Varga Katalin, aki hipnoterapeta és a Magyar Hipnózis Egyesület elnöke is egyben. – A nehéz születés később pánikbetegség, túlsúly és vérnyomásproblémák forrása lehet, de ezeket az élményeket a lélekgyógyászok segítenek korrigálni.

Persze sokkal egyszerűbb megelőzni a bajt, s engedni, hogy a lehető legtöbb csecsemő természetes úton jöjjön a világra.