Hiperaktív szuperhősök. zseniális rajzolók - Persze, hogy a világ legjobbjai között magyar is van

Utált képregényt rajzolni, és csak a kenyérkereset kényszere vitte rá, hogy így váltsa aprópénzre virtuóz rajzkészségét. Mégis maradandót alkotott a sokszor lenézett műfajban. Egy nemzetközi zsűri a világ húsz legjobb képregényrajzolója közé választotta Zórád Ernőt (1911–2004), akinek rajzait nemrég az egri várban mutatták be.

Több mint 300 képregényt jegyzett: ez úgy 3800 oldalt, összesen 19 ezer rajzot jelent. S közben mennyire szenvedhetett! „Minden utálatom meglátszott rajta” – önkritikusan így értékelte a Winnetou indiánkönyvből készült munkáját, holott ez volt az első magyar szóbuborékos képregény. A sor nem ért véget, következett Jókaitól a Fekete gyémántok, Zrínyitől a Szigeti veszedelem – igazán sok műfajt „képesített”.

Műveit nem csak akkor ismerhetjük meg, ha egy pókhálós padlás mélyén megtalálunk egy-egy hajdan nagy becsben tartott gyűjteményt. Eger városa ugyanis tavaly megjelentette az Egri csillagok képregényváltozatát magyarul és angolul, idén pedig a lengyel verzió látott napvilágot.

A kiállításon diafilmen benézhettünk a Füvészkertbe, és a gittegylet-alapítást is végigizgulhattuk – megrajzolta ugyanis A Pál utcai fiúk történetét, s emellett két tucatot készített.

– Jó képregényt rajzolni valóban művészet – véli Herczeg István egri grafikus. – Komoly előtanulmányok szükségeltetnek hozzá. Ismerni kell a kor fegyvereit, viseleteit, építészetét, művészetét, ebben nem szabad tévedni. A mondanivalót mindössze egy-egy kis keretbe, buborékba szorítja e műfaj. Kamaszként én is szenvedélyesen olvastam a francia képregényeket, majd jó érzés volt ráébrednem, hogy mi, magyarok legalább olyan jók vagyunk e műfajban.

Nem véletlenül állapította meg tehát Zórád Ernő, hogy „a képregény az alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja”. Ha ő nem is szerette, az olvasók annál inkább lelkesedtek érte...