Ki lesz az örökös? A Családja, nagybetűvel...

Kedves Ágnes!
Hatvanas házaspár vagyunk, és szeretetteljes kapcsolatban állunk a férjem jóval idősebb féltestvérével, Judittal. Ő már 85 éves, de szerencsére jól bírja magát, nincsenek különösebb egészségügyi gondjai, anyagiak még kevésbé.
Amikor sok évvel ezelőtt a szülei elváltak, az apja mindenről lemondott az exe és az ő javára, s a nulláról kezdett új életet a férjem édesanyjával. A sógornőm aztán jól ment férjhez egy sikeres szülész-nőgyógyász orvoshoz, maga is jól keresett, sokáig dolgozott – úgyhogy a vagyon csak gyarapodott. Előbb a férje halt meg, aztán az egyetlen fia is, fiatalon, autóbalesetben. A fiú akkor már évek óta házas volt, de gyermeke nem született. A tragédiának immár húsz éve.
Judit nagyon jóban maradt megözvegyült fiatal menyével, meglepő módon még akkor is, amikor az néhány év múlva ismét megházasodott, sőt az új férjet is nagyon kedveli. Még anyagilag is segítette őket, főként igen gavalléros ajándékok formájában. (Például fizette az olaszországi nászútjukat.) És amikor megszületett a most 15 éves kislányuk, azóta szinte nagymamaként viselkedik.
Rengeteget foglalkozik vele, zongorát vett neki, fizeti a sítáborait, színház- és hangversenybérleteket, ruhákat vásárol neki, sőt amióta kiderült, hogy a lánykának szép hangja van, énekelni taníttatja. Megjegyzem, a mi gyerekeinkkel megközelítőleg sem törődött ennyit soha, bár ünnepi alkalmakra mindig szép és értékes ajándékokat adott. És az is igaz, hogy az apja hagyatékáról, egy lakásról annak idején lemondott a féltestvére, azaz a férjem javára. Mi közel sem állunk úgy, mint ő.
És mégsem esik jól, hogy – a minap elmondta – akképpen végrendelkezett: vagyonának a felét az exmenyére, a másik felét pedig a gyermekére hagyja. Mi csak egy betétösszegben részesülünk, ami egy jobb autó ára. Tudom, hogy arra hagyja a vagyonát, akire akarja, de ön igazságosnak tartja, hogy valaki idegenek javára mellőzze a testvérét?
Üdvözlettel: Anna

Kedves Anna!
Gyakran előfordul, hogy valaki a barátaihoz jobban kötődik, mint a vér szerinti rokonaihoz. Itt azonban nem pontosan erről van szó: nem többről és nem kevesebbről, mint hogy Juditnak az ön férje csak a féltestvére, a kedvezményezettek viszont a Családja, nagybetűvel. Nyitottságával, megértésével és szeretetével „kiérdemelte”, hogy az őt ért csapás ellenére nemcsak lánya, hanem még unokája is lehet! Nézzék a dolgot a másik oldalról: ha élne a fia, önök nyilván még ennyit sem kapnának, hiszen akkor minden a leszármazotté. Úgyhogy törődjenek ebbe bele, és ne nehezteljenek a sógornőjére.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes